Cor magis tibi Sena pandit


Az Utas és holdvilág sienai epizódjában Mihály és Millicent „sorra járják Siena kapuit, és Mihály magába szívja a kilátást, a toszkán táj keskeny édességét”:

„Az egyik kapu felirata így hangzott: Cor magis tibi Sena pandit, jobban kinyitja szívedet Siena… Itt még a kapuk is bölcset és igazat beszélnek, jobban kinyitja szívedet Siena, hogy megteljék az élet egyszerű és könnyű mámorával és vággyal, amint illik az évszak fátyolozott szépségéhez.”

Az utas, aki Mihály és Szerb Antal nyomán Sienát járja, ma is megtalálja a kaput ezzel a felirattal. Nem is kell sokáig keresnie, mert Siena történelmileg legfontosabb, északi kapujáról van szó.


A kapu neve Porta Camollia. A név eredete arra a településre megy vissza, amely sok kis tanyából valamikor az ezredik év környékén állt össze Camollia néven Siena külvárosává, s ahol már 1082-ben említik ezt az erődített kaput. A sienai mitológia azonban ennél nemesebb eredettel ruházza fel őt. Tudvalevő, hogy Sienát Senius és Aschius alapították, a római farkas által táplált Romulus és Remus közül az öccs fiai, akiknek menekülniük kellett, amikor a báty katonái megölték az éppen csak falazni kezdett római városfalakon gúnyolódva átugráló apjukat. Romulus, unokaöccsei vérbosszújától félve, kapitányát, Camuliust küldte Remus fiai után, hogy hozza vissza őket Rómába. A fiúk azonban nemcsak erről beszélték le a kapitányt, de őt magát is rávették, hogy katonáival együtt az új városban maradjon, megalapítva a Camulia városrészt, és megerődítve annak kapuját.


Ezen a kapun át érkezett a városba az az út, amelyben csak néhány mérfölddel korábban egyesült egymással két hagyományos útvonal: a Via Francigena, a Canterburytől a Szentföldig tartó régi zarándokút, amely forgalma révén települések százait virágoztatta fel az Alpoktól le Bari kikötőjéig, és a Via Cassia, amely Toszkána fővárosából, Firenzéből vezetett Sienába, és onnan tovább Rómába.

A kapu évszázadokon át más-más szemmel tekintett az egyazon úton elébe érkező két útra. A Via Francigena gazdagságot hozott, kereskedőket, adakozó zarándokokat, francia gótikát. A Via Cassia ellenséget, az örök riválist, Firenzét, amelyet újra és újra vissza kellett verni, először 1260-ban Montapertinél, aztán 1363-ban Valdichianánál. Harmadszorra már nem sikerült. 1555-ben Cosimo de’ Medici nagyherceg hosszú ostrom és elkeseredett védelem után elfoglalta Sienát. Az ostrom alatt a falak nagy részét lerombolták. A Porta Camolliát porrá ágyúzták.

A toszkán nagyhercegségbe betagolt Siena falait és kapuit aztán fokozatosan újjáépítették. A Porta Camolliára 1604-ben került sor, amikor Ferdinando de’ Medici nagyherceg ünnepélyes látogatást tett a városban. Erre az alkalomra már a Firenze felé tekintő északi kaput is újjá kellett építeni, s a város Alessandro Casolani festőt és Domenico Cafaggi szobrászt bízta meg a feladattal. Az új kapu már nem ellenségként, hanem jóindulatú uraként tekintett a Firenzéből érkezőre, aminthogy Ferdinando valóban annak is bizonyult. A kapu homlokzatát a Mediciek címerével díszítették, s alá azt a köszöntést vésték fel: Cor magis tibi Sena pandit.


A latin mottót többféleképpen lehet fordítani, s nyelvtanilag mindegyik helyes. Szerb Antal a cor-t a tibi-vel kapcsolja össze: „a te szívedet” nyitja meg jobban Siena. De minél jobban? Egyetemi latinóráinkon azt tanultuk, hogy a mondatot addig kell rázni, amíg minden részlet értelmet nem nyer. Itt azonban az összehasonlításnak nincs értelme. Mi az, aminél jobban megnyitja?

A mondatot csak a fenti történelmi kontextusban érthetjük meg pontosan. A festő és a szobrász a kaput egy bizonyos alkalomra tervezte, a nagyherceg első bevonulásának alkalmára. A mondat neki szólt. Cor Sena tibi, szívét Siena neked még ennél is jobban megnyitja, márminthogy a nyitottan tátongó kapunál.

Szívét Siena ennél is jobban megnyitja neked. Ferdinando nagyherceg már régen halott, ahogy nincs többé toszkánai nagyhercegség sem, s a Via Cassián érkezőknek sincs miért udvarolni többet. De a mondatot ma is magunkra vehetjük, s nem csak azzal a pontatlan fordítással, ahogyan Szerb Antal – avagy Mihály – értelmezte. Siena tényleg megnyitja szívét az előtt, aki kíváncsian és figyelemmel lép be bármely kapuján.

Ahogy Siena nagy írója, Federigo Tozzi írta: „A Siena ci sono vicoli e piazze da levarti il respiro e riempirti il cuore.” – „Sienában olyan utcák és terek vannak, amelyektől a lélegzeted eláll, és megtelik a szíved.”

Siena a Római kapun kívülről, a Via Francigenáról nézve

Nincsenek megjegyzések: