Labancz Csaba fotója
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_td__TSloJlQjOiQM7CuXH4WuqFcOhJ6B75XkkF-Tfzv-BGSiKAsWxbrCQMKAUIy_6810UmlkBs4FhPdxj0og9ueBj-pki3=s0-d)
Sighnaghi, kelet-grúziai kisváros a Gombori-hegy szirtfokán, alattunk mélyen a Kura és az Alazani folyó széles síksága, szemközt az azerbajdzsáni hegyek. Éjfélre jár, már csak kis grúz társaság ül a kivetítő előtt az egyetlen hotel éttermében, Szent György napján, Grúzia védőszentjének ünnepén, amelyen húsz éve először érkeztem Grúziába. Tbilisziben a templomok akkor is éppúgy tömve voltak, mint ma reggel. Messi berúgja a második gólt. A társaság egyik tagja szólásra emelkedik. kezében színültig töltött archaikus cserépedénnyel. Tósztot mond, kiissza, átadja a következőnek. „Mire isznak?” kérdezem a pincért. „Az ősökre. Szent György estéjén az ősökre iszunk, akik meghaltak, hogy Grúzia szabadon élhessen.”
3 megjegyzés:
úgy látszik ide még nem kúszott be az EU, lehet zárt terű étteremben is dohányozni... :-)
Itt Portugáliában is lehet sok helyen.
Boldog országok. :)
Megjegyzés küldése