Pasquino köszönti Hitlert

Pasquino azelőtt király volt. Menelaosznak hívták, és ő fogta fel Trója falai alatt a Hektór által megölt Patroklosz holttestét, mint azt a pergamoni szobor után készült római másolaton látjuk a firenzei Loggia dei Lanzi árkádjai alatt.


Róma azonban nem tűri a királyokat, s az itt talált Menelaosz-szoborcsoportnak jóval kisebb szerencséje volt. Mire 1501-ben az Orsini-palota alapozásakor – amelynek falánál azóta is áll – napvilágra került, a Brutusok földje már megfosztotta minden tagjától, arcától és identitásától.


A római nép azonban, amely éppolyan kedélyesen belakja saját történelmét, mint az antik műemlékek árkádjait, új identitást adott neki, s Pasquinónak – vagy latinul Pasquillusnak, Kicsi Paszkálnak – nevezte el a helyi szabómesterről, aki éppolyan kicsi és görbe volt, mint a szobor, s akinek legfőbb érdeme, mint kortársa, Lodovico Castelvetro leírta, az volt, hogy megrendelői folytán a Vatikánba bejáratos lévén nap nap után a legzaftosabb pletykákkal tért haza, és azokat a legcsípősebb körítéssel adta tovább a helyi közösségnek. Halála után ezt a funkciót Pasquino vette át tőle, akinek talapzatán éjszakáról éjszakára kegyetlenül csípős verses politikai pamfletek – paszkvillusok – láttak holdvilágot, s Róma népe boldogan kelt fel hajnalban, hogy elolvassa, memorizálja és továbbadja, mielőtt a reggeli őrjárat letépte volna őket.

Pasquino a századokon át





A Piazza Navona és környéke Giambattista Nolli 1748-as térképén. 620-as számon a Pasquino (akkor még Parione) tér, 621-esen az Orsini-palota, sarkán jelölve a Pasquino-szobor. Lent: A Pasquino-szobor a Google Street View-n


A paszkvillusok, ezek a korai Romaleaksek, amelyeket nyilvánvalóan jól értesült és művelt vatikáni belső emberek szivárogtattak ki a pápai udvarból és öntöttek míves formába közérthető római népnyelven, valamint 1509-től rendszeresen updatált gyűjteményes kötetek terjesztettek az Alpokon túl, érthetően irritálták legfőbb célpontjukat, a város és a pápai állam vezetőit. A II. János Pál előtti utolsó északi pápa, a németalföldi VI. Adorján, aki még azt remélte, hogy rendet teremthet Rómában, már a 16. század elején a Tiberisbe akarta dobatni a szobrot, de tanácsadói – közöttük minden bizonnyal jó néhány szerző – meggyőzték róla, hogy még mindig ez a biztonsági szelep a legcélravezetőbb a római nép elégedetlenségének lecsapolására. Kétszáz év múlva XIII. Benedek halálbüntetéssel sújtotta a versek szerzőit, kihelyezőit és terjesztőit, de mindhiába. Pasquino Róma koronázatlan királyává vált, pápák, politikusok és celebek rettegett zsarnokává.

Hitler és III. Viktor Emánuel a Capitoliumra hajtatnak az ünnepi fogadásra, 1938. május 8.

1938-ban a nemzetközi elismertségének csúcsára jutott Hitler ünnepélyes látogatást tett a szövetséges Itáliában, Rómában, Firenzében, Nápolyban. A római pályaudvaron III. Viktor Emánuel király és Benito Mussolini miniszterelnök fogadta. Hitler a király mellett foglalt helyet a díszhintóban, s a menet végighajtott a papírmaséból készült diadalívek alatt a Colosseum mellett, a Via dei Fori Imperialin, amelyet a fasiszta városrendezés a sventramento di Roma, „Róma kibelezése” keretében csak nem sokkal korábban tisztított meg minden eleven középkori és reneszánsz beépítéstől, s változtatott Róma belsejének ünnepélyes és halott ókori műemléki zónájává, amilyennek a mai napig látjuk.


pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino pasquino


De ha Rómában uralkodók találkoznak, Pasquinónak is ott a helye. A látogatás reggelén Róma koronázatlan királya talapzatán versben köszöntötte kollégáját:

Roma, de travertino
vestita de cartone,
saluta l’imbianchino
suo prossimo padrone!

Róma, márványból
papírba átöltözve
üdvözli a szobafestőt,
következő gazdáját!

Nem tudjuk, hogyan viszonozta Hitler a köszöntést. Azt sem, hogy honnan látta előre Pasquino az 1943 szeptemberi eseményeket. De hát kétezer év alatt látott már elég múltat ahhoz, hogy arc nélkül is belepillantson a jövőbe, akárcsak sorstársa, a kétarcú Janus a Tiberis hídján, a gettó bejáratánál. Akiről egy következő bejegyzésben lesz szó.

2 megjegyzés:

Gabor írta...

A zászlókészítő-iparnak volt pár jó éve akkoriban :)

Studiolum írta...

Azért még később is, amíg csak a totalitárius rendszerek virágoztak…