Lépjen át új blogunkra!

Blogunk megújult változata, több eszközzel, gazdagabb dizájnnal, kilenc nyelven, itt olvasható: https://wangfolyo.com

Az új változatban benne vannak a régi posztok is, gyakran bővített formában. Ha ennek a posztnak az új változatára kíváncsi, cserélje ki az URL-ben a „wangfolyo.blogspot.com/”-ot „riowang.studiolum.com/hu/”-ra, és az új link jó eséllyel oda vezet.

Patak a Luan-kertben

Guilin
Wang Wei:
A Wang folyó versei

• 1. Új ház Meng falánál
• 2. A Huazi-hegy csúcsán
• 3. A vén barackfa háza
• 4. A bambuszok hegyén
• 5. A Szarvasparkban
• 6. A magnólialigetben
• 7. A somliget partján
• 8. Ösvény a pagodafák alatt
• 9. Pavilon a tó partján
• 10. A déli hegy
• 11. A Yi-tavon
• 12. Hullámzó füzek
• Tovább…
飒飒秋雨中
浅浅石溜泻
跳波自相溅
白鷺惊复下。


sà sà qiū yŭ zhōng
jiān jiān sí liù xiè
tiào bō zì xiāng jiàn
bái lù jīng fù xià



sú, sú, süvít a szél
  az őszi esőben

csapp, csapp, csattog a víz
  a nyirkos köveken

hullám hullám
  után lendül

felrebben, majd
  visszaszáll a kócsag

A természet nemcsak derűs és harmonikus tud lenni. A víz tükre nem mindig tiszta. Olykor minden felkavarodik, a szél vízszintese lándzsát tör az eső függőlegesével, a víz ki akar törni partjai közül. De a taoista bölcs tudja, hogy a természettel ilyenkor is egységben van. Ha ilyen váratlan meglepetés éri, visszavonul, és helyreállítja magában az egységet, mint a kócsag, amely nem repül el a viharban, hanem visszaszáll, hogy szembenézzen meglepetése okával.

A kócsag a Tang-kori költészetben több mindent jelent. Ragyogó fehér színe miatt a tisztaságot, az égi fényt, többnyire a Vénusz fényét. Wang Wei kortársa, Li Deyu írja róla egy versében: „Az ég tiszta fénye, amely elvesztette minden reményét a visszatérésre.” Ennélfogva az ideális ember szimbóluma is. Fehérsége a buddhizmus kedvenc színe: ebben a versben a hullámok fehér tarajával együtt a világ jelenségeinek látszólagosságára utal. És par excellence őszi madár: puszta említésére tudjuk, hogy ősz van a versben.

A kínai versek nem szokták megszemélyesíteni a természeti jelenségeket. Feltűnő ezért, hogy ebben a versben a jelenségek mégis megszólalnak: „sà sà”, mondja a szél, „jiān jiān” mondják a hullámok. A Wang Wei-kortárs Zhang Yanyuan írja kalligráfiai traktátusában, hogy a madarak és állatok hangját is le lehet írni írásjegyekkel, s ettől emberi jelentéssel telnek meg. Így tesz Wang Wei is a jelenségek hangjaival. Mintha az ideális ember még a természet legzaklatottabb állapotában is megtalálná vele a személyes viszonyt.

Nincsenek megjegyzések: