 |
浅浅石溜泻 跳波自相溅 白鷺惊复下。 sà sà qiū yŭ zhōng jiān jiān sí liù xiè tiào bō zì xiāng jiàn bái lù jīng fù xià sú, sú, süvít a szél az őszi esőben csapp, csapp, csattog a víz a nyirkos köveken hullám hullám után lendül felrebben, majd visszaszáll a kócsag |
A természet nemcsak derűs és harmonikus tud lenni. A víz tükre nem mindig tiszta. Olykor minden felkavarodik, a szél vízszintese lándzsát tör az eső függőlegesével, a víz ki akar törni partjai közül. De a taoista bölcs tudja, hogy a természettel ilyenkor is egységben van. Ha ilyen váratlan meglepetés éri, visszavonul, és helyreállítja magában az egységet, mint a kócsag, amely nem repül el a viharban, hanem visszaszáll, hogy szembenézzen meglepetése okával.
A kócsag a Tang-kori költészetben több mindent jelent. Ragyogó fehér színe miatt a tisztaságot, az égi fényt, többnyire a Vénusz fényét. Wang Wei kortársa, Li Deyu írja róla egy versében: „Az ég tiszta fénye, amely elvesztette minden reményét a visszatérésre.” Ennélfogva az ideális ember szimbóluma is. Fehérsége a buddhizmus kedvenc színe: ebben a versben a hullámok fehér tarajával együtt a világ jelenségeinek látszólagosságára utal. És par excellence őszi madár: puszta említésére tudjuk, hogy ősz van a versben.
A kínai versek nem szokták megszemélyesíteni a természeti jelenségeket. Feltűnő ezért, hogy ebben a versben a jelenségek mégis megszólalnak: „sà sà”, mondja a szél, „jiān jiān” mondják a hullámok. A Wang Wei-kortárs Zhang Yanyuan írja kalligráfiai traktátusában, hogy a madarak és állatok hangját is le lehet írni írásjegyekkel, s ettől emberi jelentéssel telnek meg. Így tesz Wang Wei is a jelenségek hangjaival. Mintha az ideális ember még a természet legzaklatottabb állapotában is megtalálná vele a személyes viszonyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.