Atlantisz

• Prága, Az Örökkévalóság gátja 24 • Třebíč, Zsidó negyed és temető • Lesko, szefárd zsinagóga • Galícia, Malecsi evangeliárium • Isztambul századfordulós zenéje • Örmény kolostorok Észak-Iránban • Julfa örmény temetője • Örményország, Ara legendája • Pontoszi görögök, A felhőkre várva • Róma, a Trastevere harangjai • Erdélyi zsidó zene • Nagykónyi zsidó sírkövek • Bukarest a két háború között • Az utolsó medvetáncoltató • Kőbánya, Rekviem egy kaszinóért • Kőbánya, Patikatörténelem • Az elsüllyedt Núbia • Moszkva, a ház, amely nem volt • M. Kipnis fotói lengyel zsidókról • A lengyeltelenített Lwów • Jiddis feliratok Lwów falain • Radio Lwów, Radio Breslau

Michael Chabon szép esszéjét olvasom arról a jiddis nyelvű társalgási szótárról, mely mögül időközben eltűnt az a világ, amelyben még bárki hasznát vehette volna. S közben eszembe jut, mennyi hasonló uszadékom van nekem is elsüllyedt világokból. A Monarchia nagy katonai térképének az a dél-cseh vidéket ábrázoló szelvénye, amely nyolcszáz falut ábrázol ott, ahol ma összefüggő határmenti erdőségek húzódnak. Az erdélyi szász irodalom története és szöveggyűjteménye. Kép a víztározó közepén kiálló templomtoronyról a székely szombatos Bözödújfaluból, amelynek zsidó hitre tért lakosait a németek vitték el, falujukat Ceauşescu áraszttatta el. Felvételek a Fekete-tenger partvidékéről 1920-ban elmenekült pontoszi görögök páratlanul szép és erőteljes archaikus zenéjéből. Régi újságkivágások a törökök lakta Ada Kaleh dunai szigetéről, amely az európai török birodalom szétesése után még ötven éven át élvezett területenkívüliséget, míg a Vaskapu-erőmű építése során víz alá nem került. Térkép a régi Kőbánya eldózerolt szecessziós belvárosáról, ahová gyerekkoromban még könyvtárba jártam, s ahol a 70-es évek szocialista lakótelep-építése után úgy áll most az egyedüliként meghagyott gyönyörű zsinagóga, mint a bözödújfalusi templom tornya. A ma jórészt lakatlan Kelet-Anatólia valaha volt örmény tartományainak monografikus leírása. Tizenhét rend ruha az egykori miao népviseletből, amelyeket még az utolsók között vettünk meg egy yangshoui ócskástól. Útleírás az anatóliai hegyekben élő keresztény asszír törzsekről, még mielőtt a kurdok az örményekkel együtt kiirtották volna őket. Archív fotóalbum a perzsiai zsidókról, akiknek utolsó képviselői büszkén mondták nekünk, hogy ők háromezer éve élnek ebben az országban. A 17. századi török katonatiszt önéletírása, aki azt vallotta, hogy „neki Temesváron vannak a gyökerei”. Középkori szír-arab szótár, amelyet a dél-indiai dzsungelben szkenneltünk, s amelyből az utolsó hellenizált szírek fordították arabra a görög filozófiát, mielőtt nyelvüket – a szótár egyik felét – feladták volna. Szlovák nyelvű imakönyv a szomszéd Jani bácsitól, mert tíz éve még minden öreg azt a már szülőföldjén is kihalt archaikus tót tájszólást beszélte a faluban, amelyet mire megtanultam, már nem volt kivel beszélnem.

Ezekről az eltűnő vagy már csak palimpszeszt-világokról szeretnénk írni a Wang folyó verseinek ebben az Atlantisz-sorozatában időről időre annyit, amennyit mi megtapasztaltunk belőlük.