Törékeny egyensúly

A potyerjajevkai közösség életét egy másik, moszkvai fiatal fotós, Misa Maszlennyikov is megörökítette. Ugyanazok a személyek, ugyanazok a cselekmények, de milyen más fotók! Az események és tárgyak a minimumra redukálódnak, a történetek a személyeken belül történnek.

Misa Maszlennyikov nemcsak az Altajban fényképez, hanem szerte Oroszországban: a Szentpétervár környéki falvakban, a Volga mentén, a doni kozák településeken, Csukcsföldön. Módszere időigényes: beköltözik a faluba, heteken át együtt él és dolgozik az ottaniakkal, s csak ritkán veszi elő a gépet. Ő maga így ír erről blogjában:

„Mindenekelőtt együtt élek azokkal az emberekkel, akiket fényképezek. Tanulmányozom életüket, beszélgetek velük. A fényképezőgép csak abban a percben lép színre, amikor úgy érzem, hogy muszáj megörökítenem éppen ezt az eseményt. Ezalatt megfogalmazódik bennem, mennyivel tisztább, érthetőbb ezeknek az embereknek az élete a maguk természetes világában és vizuális háttere előtt. Lényegében ezt próbálom meg átadni a nézőnek. Nem tartom magam mesternek, csupán azon igyekszem, hogy ne vétsek hibát.

A magam gyakorlatában az antropológia hagyományos módszereire támaszkodom, mint a résztvevő megfigyelés, a szóbeli történelem, a közvetlen kapcsolat, a vizuális etnográfia. Lehetetlen megérteni a természetet, lehetetlen valódi történeteket és valódi jelentéseket közvetíteni a néző számára, nem lehet igazmondó és élő a fotó, ha a fotós nem lép bele a folyamatba, és nincs tudatában a jelentésnek, amelyet rögzít.”

Szemle a birtokon

A képek többsége végletesen egyszerű. Középpontjukban egyetlen arc, figura vagy állat van, s a kép többi része homályos vagy jelentéktelen. Ez a figura azonban mindig olyan intenzív szépséget sugároz, hogy az ember azt érzi: hát hogyne, ilyen tökéletes arcokat nem kunszt így fotózni.

Valószínűleg épp ehhez kell az idő. Hogy a fotós fokozatosan felfedezze az egyes arcok más-más fajta tökéletességét, hogy mire előveszi a gépet, már régen éljen benne a kép. Mintha amit látunk, szinte már nem is a kép eszközeiből, hanem közvetlenül a figura személyiségéből fakadna. A kép leegyszerűsödésének végső állomásaként a fotó kiküszöböli önmagát.

Vidéki fotográfus

Nulla kilométerkő