Temetők

A temető nekro-polisz, a halottak városa, ahol, mint a mesében, minden a fordítottja annak, ahogy az életben van. A fejfák formái, a sírkövek faragványai tagolt nyelven beszélnek, amelynek azonban nincs jelentése a temetőn, sőt azon a temetőn kívül. A temető szoborpark, ahol a város minden lakója, akinek élete a közösség és a hatalom nagy emlékműveinek erőterében zajlott, megalkothatja maga és szerettei egyetlen személyes emlékművét. A temetőben, kiváltképp errefelé, olykor népek süllyednek el, mint a legendák ellenségtől szorongatott védői, akik alatt megnyílt a föld, és ma már csak itt találni meg emléküket az egykor általuk benépesített városokban. A város épületeivel szemben, amelyekben az élők a nagybetűs történelem számára szeretnének megőrizni valamit magukból, a temetőben a kisbetűs történelem, a tegnap és a tegnapelőtt terül egymásra, mint az avar, egy utolsó színes szőnyegben fogva össze annyi múlt időt, amennyit az élő emlékezet még megőrizni képes.