Moszkva, 1926

Az 1956-os Moszkvából kereken harminc évet lépünk vissza. Ezek az 1926-os Moszkva látképei, és nem is akármilyen látképek: egyfelől azért, amit ábrázolnak, másfelől ahogyan ábrázolják.


A fotóképeslapokon látható színhelyek java részének már csak néhány éve maradt hátra a műemékeket szisztematikusan felszámoló sztálini városrendezés megindulásáig a 30-as évek elején. Lebontották a Szuharev-bástyát, amely a régi Moszkva egyik jelképeként trónolt az ócskapiac, a Szuharevka terén – ha majd városépítészeti sorozatot indítunk a régi Moszkváról, ezzel fogjuk kezdeni –, le a templomok, a hidak sőt a Kreml egy részét, a régi városfalakat, a Kitajgorodot a könyvespiaccal, beépítették a Moszkva-partot, és persze káposztásföldek sincsenek már Moszkva belvárosában. Igaz, Branson DeCou már bemutatott 1931-es színezett fotói is még az utolsó pillanatban, a nagy rombolás megindulása előtt örökítették meg Moszkvát, de csak a belvárost, és minden bájuk ellenére sem azon a színvonalon és azzal a helyismerettel, mint ezek a fotóképeslapok.


A sorozat mestere Jurij Petrovics Jeremin moszkvai hivatásos fotográfus volt. 1881-ben született doni kozák faluban, akárcsak pályatársa, Ivan Boldirev, s ő is Novocserkasszkban majd a moszkvai képzőművészeti főiskolán tanult rajzot és festészetet. Emellett kitanulta a fotográfiát is, s 1907 és 1914 között számos fotókörutat tett Nyugat-Európában, ahol fotói több kiállításon is díjat nyertek. 1914-ben nyitotta meg Moszkvában „Secession” elnevezésű fotóműtermét. Folyamatosan fényképezte a változó Moszkvát, a Moszkva-Volga csatornát, részt vett „a Szovjetunió népei” gyűjtemény készítésében, számos kiállításon nyert díjakat, előadásokat tartott az építészeti főiskolán, és fotókurzust vezetett az akadémiai klubban. Mindemellett alapító tagja volt a századforduló körül kialakuló, sajátosan orosz fotográfiai mozgalomnak, a „festői fotográfiának”, amelyet a 30-as évek közepére szorított ki teljesen a hivatalos szocialista realista irányzat: magát Jeremint 1936-ban bélyegezték meg „jobboldali elhajlás” címén, amiért utolsóként kitartott mellette. Halála (1948) után nevét és az egykor nagy hatású mozgalmat is elfelejtették: csak néhány éve, 2005-ben elevenítette fel emléküket a moszkvai Fotográfia Házában rendezett újrafelfedező kiállítás (Quiet Resistance. Russian Pictorial Photography, 1900–1930s).

Az egyszerre elmúló stílusnak, mesternek és városnak állít emléket ez a fotósorozat.




És végül ráadásként az interneten megtalálható kevés számú egyéb fotó Jeremintől, többnyire magángyűjteményekből:

Nyáj. 1930-as évek