A verkli szól, Katikám

Egy pesti darab kintorna-gyűjteményünkbe: Verklis a háború utáni Kígyó utcában (Friedmann)
S ha már itt vannak, nézzék meg az utolsó pesti verklis honlapját és múzeumát.
A címadó dal pedig itt hallható:

Kalmár Pál, A verkli szól, Katikám, a ligetbe

„– Azt hiszik, hogy a verklit csak forgatni kell, pedig ez is olyan, mint a „kézizongora”. Ha valakiben nincs gyakorlat és érzés, akkor nincs „takt” se, és a nótának se füle, se farka. Múltkor a Várban megpróbálta egy úr. Kinevették. A „Spanyol szerenád” más, mint a „Fatig”, vagy a „Mért jár a szád”.

– Naponta legfeljebb negyvenezer korona a kereset. Aztán micsoda rongyos papírpénzt vetnek, csupa ötvenkoronást, meg százkoronást, amit a koldusnak is szégyellnek odaadni…

– Rémisztő a konkurencia. A gramofon, a sramml zene. Az tesz tönkre bennünket. Mindennek a sramml zene az oka.

– De akkor kinek verklizik?

– Hát az ember keresi az olyan házakat, Óbudán, a Tabánban, ahol nagyon szegény emberek laknak. Hivatalszolgák. Meg ilyenek.”

Kosztolányi Dezső: „Alakok”. Pesti Hírlap 1927. január