Rózsaszínű levelek 13.

Kelt [1915.] jan. 11.

Tábori posta. 14.

A feladó neve: Timó Károly I. honv. gyezred V. zászlóalj
A feladó czime: VI. század III. szakasz

Czím: Szépreményű Zajác Antonia urhölgynek
III. Kis Korona utca 52.
Bpest

Előző levelek (térképen szürkével): • Felsőhunkóc, 1915. január 4. • Sztropkó, 1914. december 31. • Budapest, 1914. december 23. • Budapest, 1914. december 21. • Budapest, 1914. december 11. • Budapest, 1914. december 2. • Budapest, 1914. november 28. • Budapest, 1914. november 27. • Budapest, 1914. november 18. • Budapest, 1914. október 27. • Debrecen, 1914. szeptember 25. • Szerencs, 1914. augusztus 28.

Kedves fiam
Ép egészségben irom e pár sort amit néked is kívánok. mi nagyon sokat szenvedünk a nagy sártól de ez nem baj csak más baj ne érjen. most egy faluban vagyunk egy pár napig pihenni aztán ujra kezdjük a munkát. hogy vagytok otthon, dolgozol? megkaptad a leveleim? most írhatsz már. mit csinálnak az én szüleim. ezt azért kérdem tőled mert hátha nem kapják meg a lapom. mi hallatszik a békéről otthon, mert én nem tudok semmit. Tisztellek. mindenkit. Ölel csókol szerető Károlyod
pá pá, viszontlátásra

[„Az I. budapesti honvéd gyalogezred honvédjeinek valahová a Duklai- meg Uzsoki-hágó környékére Budapestről hivatalos helyről jelentjük, hogy irodalmunk szereplői váltakozó szerencsével harcolnak a háború frontján.

Kuncz Aladár és Németh Andor lekésték a frontra menő vonatokról a csatlakozást, így az ellenség internálta őket.
Babits Mihály és Hamvas Béla meg Szép Ernő már kiábrándultak a gyors sikereink reményeiből, ez utóbbi kardja ugyan megvan, rajta a németnyelvű felirattal: Élni és élni hagyni. Maga a fegyver csak egy majdani, még nagyobb háborúban fog nyomtalanul eltűnni.
Hamvas Béla, ez a jámbor katona egészen jól elvan mentálisan. Messze még az idő, majd’ egy év, amikor valami Bruszilov támadássorozatát félreértve idegösszeomlik.
Gyóni Géza folyamatosan szerzi defetista verséhez a muníciót Przemyśl várában. Ehhez legalább még él, bár sejtjük, egy esetleges hadifogság fiainkat próbáló körülményeit nagyon nehezen tudná elviselni.
A hátországban Karinthy és befolyásos ismerősei sikeres küzdelmet folytatnak a behívók képében fenyegető támadások elhárítására, Babitsot meg az izgága Adyt pedig már régen szuperarbitráltuk.
Ami Timó Károly honvéd kérdését illeti, rendkívüli erőfeszítéseket teszünk, hogy katonáink inkább a sárba fulladjanak bele, mint a szép álmokkal érkező fagyos havazásokba. Sajnos ennek folyamodványaként azt kell válaszolnom, hogy a hószínszárnyú béke még várat magára. Amúgy Nagy Endre szorgalmasan írja a feleségének a tábori lapjait, akár Ön is, tisztelt vitéz úr.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban a magyar íróknak a mindenféle nagy háborús sorsáról szóló kiállítását folyó év január 10-én megszemléltem, és úgy határoztam, még egy év haladékot adok ennek a rossz firkászokkal és skriblerekkel teli kiállításnak. A deckungjaik kicsit célszerűtlenek, idealizált Patyomkin-falak módjára összeállított kiállítási labirintusok. Közel sem annyira praktikusak, mint az előző bejegyzésben mellékelt mieink. Ha a következő év is ilyen szellemben zajlik, illetékes helyről intézkedem, és ez az egész 2016 január 10-én véglegesen bezárattatik.

És Károly! Maga paszományos; ha találkozik a hágók körüli magaslatokon egy bizonyos Zuboly nevű katonával (az Ördög tudja, honnan kapott egy ilyen civil nevet), mondja meg neki, jó lesz neki vigyázni!

Höfer, altábornagy a vezérkar főnökének helyettese”

A napi hadijelentésnek ez a része a végleges, illetékes helyről származó hivatalos változatból valahogy kimaradt.]

Magyar írók a fronton, innen és innen

Következő levél: 1915. január 30.