A Wang folyó versei: Rózsaszínű levelek 14.

Kelt [1915. jan.] 30-án
A feladó neve: Timó Károly I. honv. gyezred V. zászlóalj
A feladó czime: Ferencz Jozsef laktanya Kecskemét, Reservespital 9 n 88. ajtó

Czím: Szépreményű Zajác Antonia urhölgynek
III. Kis Korona utca 52.
Bpest

Előző levelek (térképen szürkével):

• Duklai-hágó, 1915. január 11.
• Felsőhunkóc, 1915. január 4.
• Sztropkó, 1914. december 31.
• Budapest, 1914. december 23.
• Budapest, 1914. december 21.
• Budapest, 1914. december 11.
• Budapest, 1914. december 2.
• Budapest, 1914. november 28.
• Budapest, 1914. november 27.
• Budapest, 1914. november 18.
• Budapest, 1914. október 27.
• Debrecen, 1914. szeptember 25.
• Szerencs, 1914. augusztus 28.

Kedves fiam
E pár sort már abban a reményben írom hogy most már kapok rá választ, mert közel vagyok Pesthez vagyis hozzád. ugy bosszankodtam hogy nem pestre küldtek hanem kecskemétre a kórházba. és itt adig maradok míg teljesen felgyógyulok.
Hogy érzed magad fiam egészséges vagy? és a mamád nővéred. Mi ujság van a feriről?
Én elég jo érzem magam aránylag a sebhez.
Te fiam én kértem otthonról egy kis pénzt mert még cigarettázni se tudok. Ha nem kapnák meg a lapom arra az esetre hogy te mond meg de biztossan, mert alig várom a posta fordultával.
Mi ujság van más különben pesten
2 hét mulva körülbelül haza jövök már. Addig is légy türelemmel.

Ölel csokol szerető Károlyod
Tisztelem a munkahelybelieket.

[Hát ennyi volt. Egy szűk hónapja annak, hogy az első sebesülésből felgyógyulva kivezényelték vissza a frontra. Most másodjára is megsebesült. Szerencséjének burkában védve másodszor kerüli el a végzetes golyó.
A hőferek általánosságban és szűkszavúan vázolják a kárpáti harci eseményeket; csak következtetni lehet, mikor és hol sebesülhetett meg. Január 11-én írt lapja semmilyen baljós utalásokat sem tesz egy közelgő kataklizmára.

Laktanya és Reservespital No. 9.

Visszafelé számolva legalább 1 napja kerülhetett a kecskeméti Ferenc József laktanyában felállított ideiglenes tábori kórházba. A kárpáti hágókról szintén ennyi időre lehetett szükség, mire egy sebesülteket szállító katonavonat a többi sérült bajtársával a lapályra leszállította. És még előtte ott a tábori kötözőhely és szűrőállomás, ahol – amennyiben a szabályokat betartották –, öt napot várakoztak. Ennyi időre szükség volt mindenképpen, hogy a lappangó fertőző betegségeket hordozó katonákat el lehessen különíteni az egészséges sebesültektől. Feltehető tehát, hogy a kemény tél bekövetkeztével együtt megindult első kárpáti csata (1915. jan. 23 - febr. 20.) első felvonása, a czeremcha-nagycsertészi csata szerencsés áldozatának tekintheti magát.

Révész Imre: Két magyar, 1915

A kiinduló harci helyzetről az ezred már többször idézett emlékkönyve ad valamelyes felvilágosítást:

„Az 1914. évi harcok folyamán a magyar és osztrák hadsereg állománya annyira lefogyott, hogy 1915-ben, újév körül az egész orosz hadszíntéren mindössze 270.000 fegyverünk volt alkalmazásban, holott az oroszoknak egyedül a Kárpátokban 400.000 emberük harcolt a mi, ellenük ott harcoló 180.000 katonánkkal szemben. Evvel a helyzettel még idejében számolni kellett, mert a 3–4-szeres óriási túlerőnek hadseregeink passzív védelemben már nemsokáig állhattak volna ellen. Hadvezetőségünk ennélfogva, a német hadvezetőséggel karöltve egy nagyobb szabású támadással akarta az orosz túlerőt jóidőre megbénítani éspedig oly módon, hogy a németek Kelet-Poroszországban északról az orosz jobbszárnyat, a magyar-osztrák haderők pedig délen a Kárpátokban az oroszok balszárnyát támadják meg. Ezen intézkedések nyomán keletkezett a németeknél a híres mazuri csata, nálunk pedig a téli kárpáti csata.”

…január 23-án, reggel hét órakor Nagycsertész északi szegélyén, a kiutalt harcsávnak megfelelően, 4 századdal és 3 géppuskás osztaggal – sulyponttal a jobb szárnyon – támadáshoz fejlődik, az ellenség által megszállott 651.-es magaslat elfoglalása céljából…

Hogy a „…rendelkezések alapján végbemenő harcokban az 1-es honvédek kiváló teljesítményeit a szíves olvasó kellőképp méltányolhassa, a terepviszonyokról tudnunk kell, hogy az egész terület az oroszok állásáig – kik a gerincvonalon helyezkedtek el – állandóan 30%-ra emelkedett, s a kiutalt harcsávban csak a jobbszárnyon volt ritka fenyőerdő, míg a terep többi része teljesen nyílt volt, helyenként csak kevés cserjével borítva.
Az egész terület 50 cm magas, tehát térdig érő hóval volt borítva, a hideg pedig -28 ˚C.-ra süllyedt.”

A 23-án megindult támadás „…24.-én ismét megindúl, de csak 150–200 méterrel haladt előre, mivel már a géppuskák sem tudják támogatni az előnyomúló csoportokat, mert a nagy hidegben befagynak a géppuskák hűtői. Az ellenség puskatüze ezen a napon is sok veszteséget okoz…

…Az éjjel ismét csak feketekávét, forralt bort, kenyeret és lőszert lehetett a rajvonalba behozni. A 25.-ére forduló éjjel oly erős havazás állott be, hogy az ezred egész tűzvonalát hó borította, s a halottakra – mivel azokat az ellenség puskatüze miatt leszállítani nem lehetett – a kárpáti sűrű hó terített fehér szemfedőt.”

Mikor a kilátástalan tusakodásban a szembenálló szibériai lövészezred egyik mesterlövésze leterítette, Timó Károly valahogy mégis megúszta. Levitték a hegyoldalról, sebesülését tábori körülmények között ellátták, majd vonaton leszállították Kecskemétig. Hogy miként, arról a civilek PROCHOV József és PAULIKOVICS Elemér hadisebészetről írt könyveiből szerezhetnek hátborzongató fogalmat.

Milyen lyukat üt egy puskagolyó, ha valakibe belemegy, és a másik oldalán kijön? Vagy a koponyán?

Be- és kimeneteli nyílások

Ugyanaz koponyán

Ideiglenes betegszállító alkalmatosságok

Kórház, barakk és szűrőállomás a front mögött

Golyófogó olló a testben lévő lövedék eltávolítására

Végtagok csonkolása (Érzékenyebb lelkű olvasók ne tanulmányozzák hosszasan!)

Sebesültszállító vagon

Egyenlőre maradnak a találgatások és a kételyek Károly állapota felől. Ha reményei valóra válnak, eljut majd Pestre, és legalább ezek a bizonytalanságok eloszlanak, bármi várjon is Óbudán szeretteire, barátaira, és a műhelybeli munkatársakra.]