Rózsaszínű levelek 7.

A feladó neve: Timó Károly M. K. I. honv. gy.ezr.
A feladó czime: III. pótszázad II. menetszakasz

Czím: Szépreményű Zajácz Antónia úrhölgynek
III. Kis-Korona utca 52.
Bpest

dec. 2án

Kedves fiam.
Most érkeztem épen Szt.Lőrincről a gyakorlatról. Elég fárasztó volt mert felszerelést is vittem. Már lőni is voltam. Amint hallatszik még a karácsonyt itthon töltjük ha valami közbe nem jön. (M)ert 15én kapunk szürkét. Hogy vagy? Én jól érzem magam csak az a bü-zsid. hiányzik. Ismered, nem? Ma haza akartam jönni de az egész századnak nem szabad kimenni mert laktanya fogság van. De Vasárnap kijövök ha lehet. ha nem úgy akkor a mult heti megállapodás szól vagyis 5re jöjj be, de előbb nézz be hozzánk. Mit csinál a mamád? jól van már.
Más újság nincs tehát zárom soraim
Ölel csókol szerető Károlyod.
Tisztelem a mamád, Veronikát és a Mariskát.
Jó legyél te po-ok.

Előző levelek (térképen szürkével jelölve): • Budapest, 1914. november 28. • Budapest, 1914. november 27. • Budapest, 1914. november 18. • Budapest, 1914. október 27. • Debrecen, 1914. szeptember 25. • Szerencs, 1914. augusztus 28.

„Ünnep ez a nap”

[A légből kapott és mindenféle kósza hírek csak növelik a katonák bizonytalanságát. Ha december 15-ikén megkapják a szürkét, vagyis a frontra kész menetfelszerelést, akkor talán már kevés az idő, hogy karácsony előtt elinduljanak. Vagy még elég az idő ahhoz, hogy az ünnep előtt kiszállítsák őket a hadszíntérre.

Az északi hadszíntéren lassan, de talán sikerül az orosz csapatokat visszaszorítani a Kárpátok gerincére. Ezért menetkészen ugyan, de a laktanyában várakoznak, és titkon reménykednek, hogy karácsonyig még Budapesten maradhatnak az I. M. K. honv. gy. ezr. feltöltésére kiképzett pótszázadok, menetszakaszok, menetszázadok, népfelkelők, és egyéb, a civilek számára megfejthetetlen felállású alegységek.

Ennyi idő után nehéz kitalálni, mit jelenthetnek a becéző rövidítések. Nem is próbáljuk.


És végül egy fénykép, szintén a cipősdoboz aljáról. Rajta a levelezőlap végén, a búcsúzkodó szavakban sorra vettek: a kép bal szélén a folyton betegeskedő mama, a jobb oldalon Antónia (Janka). A két középen álló leány közül a mamához közelebb Mariska, a másik Veronika – vagy fordítva?]

Következő levél: 1914. december 11.