Rózsaszínű levelek 10.

[1914. december 23.]
A feladó neve: Timó K. Bpest I. honv. gy.
A feladó czime: III. menetszázad IV. szakasz

Czím: Szépreményű Zajác Antonia úrhölgy
III. Kis-Korona utca 52.
Bpest

Előző levelek (térképen szürkével): • Budapest, 1914. december 21. • Budapest, 1914. december 11. • Budapest, 1914. december 2. • Budapest, 1914. november 28. • Budapest, 1914. november 27. • Budapest, 1914. november 18. • Budapest, 1914. október 27. • Debrecen, 1914. szeptember 25. • Szerencs, 1914. augusztus 28.

Kedves fiam!
Kellemes karácsonyi ünnepeket kivánok néked, mamádnak és nővéreidnek abban a reményben hogy jövőre együtt lehetünk, nem igy szétszakitva. Most már itt maradunk ebben az évben. Csakhogy kimenő nem hiszem hogy lesz, mert még az ebédet is felhozzák az emeletre.
Légy szives jöjj be a multkori megállapodás szerint. Ma megyünk gyónni. Hogy vagy? Én ugy érzem mintha börtönbe volnék.
Tisztelem a mamád, nővéreid
Ölel csókol
Károly

[Az már sose fog kiderülni, sikerült-e a menetkészen, teljes készültségben akár egy órára még hazatérni. Vagy legalább elbúcsúzni.

„Ma megyünk gyónni.” Praktikus intézkedés; a tűzvonalban kevés idő lesz ilyesmivel foglalkozni.

A Budapesten eltöltött karácsonyi ünnepek, ha a börtön érzetét keltik a laktanya falai között, ezerszeresen békésebben telnek, mint a hadszíntéren szolgáló csapatrészeknél.

A laktanya udvara békeidőben

Gondolnánk, a karácsony szent ünnepén, legalább erre a rövid időre béke költözik az ellenségeskedők közé. Ebben a kétféle naptár mellett is megvolna a lehetőség.

Ha az aktuális Höfer-jelentést tekintjük, abból annyira kevés hámozható ki, hogy az otthon maradottak akár békés frontviszonyokról vélekedhetnének.

Egy jellemző höfer. A Höfer altábornagy, vezérkari főnökhelyettes által aláírt harctéri jelentések a kiegyensúlyozott és retusált haditudósítás szinonímájává váltak.

Ezek a bejegyzések általában elkerülik az utólagos ismeretekből adódó bölcsességeket, hiszen a háború szereplői maguk sem tudták, mit fog hozni a jövőjük. Akár csak a következő napjuk. (És ha tudták volna, mit tettek volna? Érdekes gondolat, de most mellékszál.)

Ez alkalommal mégis érdemes megkeresni az ezred krónikáját az ezrednek a háború után kiadott emlékkönyvéből, bár abban is felbukkan néhány höfer. Károly ezrede, amelyik a Kárpátok gerincén tusakodott a muszkákkal, eddigre szinte már teljes megsemmisülésre jutott. Az ezred harci krónikája még lekerekítve, a részletek nagyvonalú elhallgatása mellett is borzalmas veszteségekről tudósít, amelyeket a remélt Szenteste előtti fegyveres harc csitulása helyett az egyre vadabb orosz támadások okoztak.

„E helyzet kényszere alatt az ezred 22-én hajnali 3 órakor kezdi meg a visszavonulást Korcinán át, Krosnó északnyugati kijáratáig. A vaksötétben sikerül az ellenségtől rendben elválnia és a nagy sárban lehorgasztott fővel menetelve, a reggeli órákban a Krosnó előtti magaslatokon utóvédállást foglal el, hol már a délutáni órákban erős harcot vív az előrenyomuló orosz erőkkel s délután visszavonulását Krosnón át Suchodel felé irányítja, hol a magaslatokat megszállva, éjfél után két óráig fedezi a hadosztály többi részének elvonulását.
December 23.-án reggel három órakor, konzerv- és kenyérvételezés után, Suchodowon–Miesto–Piastówe–Royi–Rownon át menetelve, Zboiska község északi nyúlványain ismét utóvédállásba helyezkedik, hol délután 3 órakor a saját és az ellenséges tüzérség s gyalogság között erős tűzharc fejlődik ki, ami az éj folyamán is szakadatlanul folyik. Élelmezésre e napon csak kávét és kenyeret osztottak ki.
December 24.-én a tüzérségi tűz már a délelőtt folyamán oly heves pergőtűzzé fajult, mihez csak a későbbi isonzói pergőtüzek voltak hasonlíthatók…”]

Áldott, békés karácsonyt minden olvasónak!

Következő levél: 1914. december 31.