Családi album: • Alba, 1867 • Hongkong, 1897 • Marseille, 1900 • Párizs, 1904 • Valenciennes, 1918 • Buenos Aires, 1930 |
Itt még csak tizenhat éves. Kissé mereven és kényszeredett arckifejezéssel áll nővére mellett, de büszkén néz ránk, mint aki átment a tűzkeresztségen. A harmadik lányról a jobboldalon semmit sem tudunk. Csak ezen a képen szerepel a másik kettő mellett, tűnődve, mielőtt elnyelné a feledés.
1900 novemberében érkeztek Marseille-be egy holland hajón, talán csak egy nappal korábban. Megismerték és el is veszítették a háborút – itt már vesztesként és száműzötten állnak. De bármennyire legyőzöttek és száműzöttek is, az európai közvélemény az ő oldalukon áll, és a sajtó hírt ad róluk, Párizstól Berlinen át Brüsszelig és Amszterdamig kívánják történeteiket és képeiket. Egy egész fotósorozathoz állnak modellt tehát az idős Félix Nadal marseille-i műhelyében: a két nővér külön-külön, hárman egy csoportban, egyiken városi, a másikon harci öltözékben.
Vajon ezeket a ruhákat, kalapokat, töltényhevedereket, puskákat, távcsöveket távoli hazájukból hozták magukkal? Ezekkel a háborús szuvenírekkel a bőröndjükben utaztak idáig? Magányosan harcoltak vagy a csapatok mozgását követték? Mire gondolhatnak ezekben pózolva?
Vagy lehet, hogy mindezek a kellékek egy másik bőröndből származnak, a fotográfuséból – ahogyan a legyező, a hímzett papucs és a vízipipa is a hongkongiéból –, s olyan díszletek, amelyekkel az afrikai szafariról hazatérő vadászt, a korzikai banditát elfogó csendőrt, vagy a Ninivéből visszaérkező archeológust és feleségét szokták hitelesebbé tenni? Csupán beöltöztették őket, sorba állították, puskát nyomtak a kezükbe – várjanak, elfeledkeztünk a töltényhevederről, kiáltja a kellékes az egyik láda mélyére túrva…
Akár így, akár úgy, mindez hiábavalónak bizonyult, a sajtó már nem vette át a képet. Végül is a háborúnak már rég vége volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése