A Margit-híd az Országház elől nézve. Az 1945. február 13-án végetért ostrom utáni Budapest képeit térképen elhelyezve lásd itt
A Margit-híd és az Országház a túlpartról, nagyjából a Gül Baba türbéje felől nézve. Kontuly Béla: Az orosz hadsereg bevonulása, 1946, Nemzeti Galéria.
A legfrissebb Rubicon hátsó címlapjáról
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
12 megjegyzés:
vajon mire gondolhat a festo szerint a lovas?
nem biztos, hogy jó azt tudni
A lebombázott hidas képek ritka elszomorítóak... :/
Viszont, ha nem sértés, a hidak neveit (a Lánchíd kivételével) külön írjuk: Margit híd.
Sértés nincs, már hogy volna. Mindössze annyi, hogy én még kötőjellel tanultam, s azóta nem mindig tudom követni a gyakori változásokat, igyekszem hát következetes lenni legalább önmagamhoz.
Kontuly Béla...
Remélem, legalább 2 Kossuth-díja és 3 Sztálin díja van.
De azért a vörös zászlón az az "OM", az sem semmi.
Ez a festmény jelkép erejű - a hazaárulás jelképe, amiben majdnem 70 éve élünk, Magyarnak mondott emberek árulják el nyíltan a magyar érdekeket, és rendelik alá a hódítóknak.
Az téli álca ruha pedig több mint komikus. És az a sok-sok "szép arc". Milyen érdekes, hogy az ostrom átélői nem ezekre a "pofákra" emlékeznek.
Hát igen. Elég hátborzongató.
Érdekes egyébként, miért csinálta ezt Kontuly Béla. Római iskolás festő volt, egyházi megbízásai voltak 45 előtt és után is főleg. Szocreál képét egyet ismerek, amelyik a vörösiszap-kiállításon is volt, a Metróépítőket. Igaz, ez 1952-es kiállításon szerepelt, és Kontuly továbbra is tanított a főiskolán, úgyhogy azért odafeküdt a kurzushoz. De mégsem annyira, mint mondjuk Buza Barna, aki vallásos-népi faragóból az egyik legfuttatottabb köztéri propagandaszobrásszá lett, hogy 1990 után hirtelen felfedezze kezdeti értékeit és az erre fogékonyak ünnepelt művészeként hunyjon el majd’ százéves korában.
És egyébként talán így még hátborzongatóbb, hogy nem kellett Kosshuth- és Sztálin-díjas festőnek lenni ahhoz, hogy az ember kiszolgálja a rendszert és tevékenyen hozzájáruljon a virágzásához, lehetett ezt jó keresztény lelkiismerettel is tenni, mint arról már írtam a Lenin-dalról szólva.
Az egyházi képeken kigyakorolt testtartások és drapériák alkotó módon történő átültetése a megváltozott(khm...)viszonyok közé.
igen, ez adja a kép legfőbb báját
Az egyházi képeken kigyakorolt testtartások és drapériák alkotó módon történő átültetése a megváltozott(khm...)viszonyok közé.
valóban!!!
viszont, lehet, hogy ezert nem tudott igazan labdaba rugni, nem volt kepes az ideologiaval egyutjaro gyakorlo-muvesz arculatvaltasra, ahol a mondnaivaloval a kifejezesformak kepesek egyuut ujraformalodni.
de csak lehet, hogy.
Nézzük onnan, hogy de legalább megpróbálta :-)
onnek igaza van,
god loves the trier!
Megjegyzés küldése