Világítótornyok

Bejártuk Georg Braun és Franz Hogenberg Civitates orbis terrarumának – amelynek hat fólió kötetét 1572 és 1617 között publikálták – valamennyi ragyogó metszetét, világítótornyok után kutatva, amelyeknek fénye akkoriban a kikötők bejáratától vagy a hegyfokokról útmutatást adhatott a hajósoknak. Különös módon az eredmény nem valami fényes. Csak azokat találtuk, amelyeket alább közzé is teszünk.

A messinai világítótorony

A genovai világítótorony

Még az alexandriai világítotorony sem kapott különösebb figyelmet vagy megjegyzést Braun művében. Lehetséges, hogy Georg Braun (1541-1622), aki egész életét Kölnben élte le, távol a tengertől, fel sem tudta fogni, milyen életfontosságúak ezek a tornyok oly sok tengerparti város számára.

Az alexandriai világítótorony

Az adeni világító- és őrtornyok

A kevés kommentár egyike, amelyet Braun a hajókat irányító őrtornyoknak szentel, ennek a metszetnek a feliratán olvasható: „ADEN, Arábia jeles kereskedővárosa, ahol az Indiából, Etiópiából és Perzsiából érkező kereskedők találkoznak egymással. Aden jeles város, amelyet mind fekvése, mind falai kiválóan megerősítenek; híres számos gyönyörű épületéről, s szirtek és magas hegyek által védett, amelyeknek csúcsán fáklyák égnek útmutatásul az öböl felé a tengerjáró hajók számára. Valamikor félsziget volt, de mára az emberi kéz szorgos munkájának köszönhetően teljesen víz veszi körbe.”


Egy szigeten, attól a perctől fogva, hogy az ember megtelepszik rajta, a világítótornyok, őrtornyok és jelzőtornyok a parti táj elválaszthatatlan részét alkotják. E tornyok némelyike arra szolgál, hogy a saját hajókat kalauzolja biztos kikötőbe, míg mások arra, hogy az ellenséges hajók észrevétlen érkezésétől óvja a szigetet. Mallorca története, mint ahogy nem is igen lehet másként egy sziget esetében, az inváziók és kifosztások története.

A pollençai római híd

Ám Mallorca legfőbb védelmét nem az őrtornyok jelentették, hanem a kopár hegylánc, amely meredeken szakad a tengerbe végig az északi part mentén, mintha a sziget gerince volna. A Serra de Tramuntana a sziget sík belső vidékeit is védi az északi szelektől, amelyek nagy erővel csapnak le az Oroszlán-öböl felől, s amelyek télen annyira meggyötrik a védtelen Menorcát. Ez az áldott hegylánc, a rablók és csempészek fészke, gyötrött törzsű vén olajfák otthona, amelyet évezredek alatt kemény munkával, követ kőre rakva dolgoztak meg a termőföldet megtartó alacsony támfalakkal, telehintve remeteségekkel, mészégető kemencékkel, hógyűjtő kutakkal, szénégető kunyhókkal, tölgyerdőkkel, óriásokról és elrejtett kincsekről szóló legendákkal, a mai naptól a UNESCO Világörökségének része.


A Serra de Tramuntana mindkét végpontján egy-egy világítótorony áll. Északon a Formentor-hegyfokon, délen az Andratx melletti Sa Mola platóján.


A formentori világítótorony a Baleári-szigetek legmagasabban fekvő tornya, amelynek építése rendkívüli erőfeszítést kívánt. A munkásoknak Cala Murtából elindulva több mint húsz kilométeres meredek hegyi úton kellett eljutniuk idáig. Ma, amikor már sokkal kényelmesebb út vezet ide, még mindig meglehetősen pontos képet alkothatunk itt a hegyvidék hagyományos életéről és élővilágáról. Az első turistaboom idején, a 60-as évek közepén az 1929-ben megnyitott Hotel Formentor Spanyolország egyik legelőkelőbb szállodájává vált, s még ma is azt példázza, milyen lenne, ha Mallorca a minőségi turistaipart célozná meg az olcsó tömegturizmus helyett.


Mindenképpen e hotelnek köszönhető, hogy a formentori világítótorony vendégkönyve olyan jeles látogatók kézjegyét őrzi, amilyen például a Királyok Királya, Hailé Szelasszié, Salamon király és Sába királynője egyenes ági utóda, aki itt töltötte az 1967-es év telét.


Nem kevésbé lenyűgöző környezetben áll a hegyvidék déli végpontján a sa molai világítótorony, ám ami itt leginkább szembeötlik, az az a gátlástalan pusztítás, amelyet az építőipari spekuláció művel az egész szigeten, s amely nem ismer se törvényt, se semmiféle örökségvédelmet. Lehetséges, hogy az UNESCO nyilatkozata valamelyest gátat vet ennek a pusztításnak, de mi ehhez a magunk részéről nem sok reményt fűzünk. Elég meghallgatni a helyi kormány- és ellenzéki pártok nyilatkozatait, akik egyaránt azon örvendeznek, hogy így majd még több turista jön Mallorcára. Valakinek már nyilván meg is fogant a fejében a hegylánc egyik végétől a másikig ívelő autósztráda gondolata, amelynek révén a vendég fél óra alatt megtekinthetné mindkét világítótornyot, hogy aztán visszatérjen a hotelbe vacsorára, vagy bevegye magát egy diszkóba, vagy felüljön a legközelebbi repülőgépre, és még napnyugta előtt otthon legyen. Sajnos az őrtornyok nem nyújtanak védelmet az effajta ellenség elől.