Monomániás könyvmolyok

A könyvmolyoknak édesmindegy, hogy Canisius vagy Luther, Boccaccio vagy Nicolaus de Lyra, az Apokalipszis vagy a Malleus Maleficarum: felfalják mind. Az éhség nem válogat: ha ehetőre talál, uccu neki. De vannak válogatós könyvmolyok. Az, amelyik ezt a könyvet megtámadta, kizárólag a papírnak azokat a részeit fogyasztotta el buzgó étvággyal, ahol Erasmus neve állt.


Minden bizonnyal ennek a könyvmolynak a neve áll a könyv előzéklapján az Expurgatus iuxtà Indicis expurgatorii praescripta, „megtisztítva az Index Expurgatorius előírásai szerint” felirat alatt. Sajnos a könyv következő tulajdonosát annyira felháborította ez a falánkság, hogy felülfirkálással ítélte őt damnatio memoriae-re az utókor számára. Máig olvasható azonban év, amelyben a pusztítást elkövette: 1618.


Az új tulajdonos, Giovan Maria Taviani kanonok ugyancsak bejegyezte nevét és az 1776-os évet, amikor a könyvet 13,4 líráért megvásárolta, s innen tudjuk, ki állította helyre ugyanilyen alapossággal Erasmus nevét. Persze akár más is tehette, hiszen nem tudjuk, milyen utat járt be az évszázadok során ez a Francisco Sánchez – „El Brocense” – kommentárjaival ellátott szép kis Alciato-emblémáskönyv. Azt sem tudjuk, ki helyezte el rajta a finom művű vörös spanyolviasz pecsétet, akár egy kámeát. Mindenképpen szívet melengető a figyelem – még ha olykor kissé falánk volt is –, amelyet a tulajdonosok az idők során erre a könyvre fordítottak. Mi a magunk részéről csupán szerény szem kívánunk lenni a láncban, s egyelőre beérjük a szakadt gerinc restaurálásával.