A könyvmolyoknak édesmindegy, hogy Canisius vagy Luther, Boccaccio vagy Nicolaus de Lyra, az Apokalipszis vagy a Malleus Maleficarum: felfalják mind. Az éhség nem válogat: ha ehetőre talál, uccu neki. De vannak válogatós könyvmolyok. Az, amelyik ezt a könyvet megtámadta, kizárólag a papírnak azokat a részeit fogyasztotta el buzgó étvággyal, ahol Erasmus neve állt.
Minden bizonnyal ennek a könyvmolynak a neve áll a könyv előzéklapján az Expurgatus iuxtà Indicis expurgatorii praescripta, „megtisztítva az Index Expurgatorius előírásai szerint” felirat alatt. Sajnos a könyv következő tulajdonosát annyira felháborította ez a falánkság, hogy felülfirkálással ítélte őt damnatio memoriae-re az utókor számára. Máig olvasható azonban év, amelyben a pusztítást elkövette: 1618.
Az új tulajdonos, Giovan Maria Taviani kanonok ugyancsak bejegyezte nevét és az 1776-os évet, amikor a könyvet 13,4 líráért megvásárolta, s innen tudjuk, ki állította helyre ugyanilyen alapossággal Erasmus nevét. Persze akár más is tehette, hiszen nem tudjuk, milyen utat járt be az évszázadok során ez a Francisco Sánchez – „El Brocense” – kommentárjaival ellátott szép kis Alciato-emblémáskönyv. Azt sem tudjuk, ki helyezte el rajta a finom művű vörös spanyolviasz pecsétet, akár egy kámeát. Mindenképpen szívet melengető a figyelem – még ha olykor kissé falánk volt is –, amelyet a tulajdonosok az idők során erre a könyvre fordítottak. Mi a magunk részéről csupán szerény szem kívánunk lenni a láncban, s egyelőre beérjük a szakadt gerinc restaurálásával.
Minden bizonnyal ennek a könyvmolynak a neve áll a könyv előzéklapján az Expurgatus iuxtà Indicis expurgatorii praescripta, „megtisztítva az Index Expurgatorius előírásai szerint” felirat alatt. Sajnos a könyv következő tulajdonosát annyira felháborította ez a falánkság, hogy felülfirkálással ítélte őt damnatio memoriae-re az utókor számára. Máig olvasható azonban év, amelyben a pusztítást elkövette: 1618.
Az új tulajdonos, Giovan Maria Taviani kanonok ugyancsak bejegyezte nevét és az 1776-os évet, amikor a könyvet 13,4 líráért megvásárolta, s innen tudjuk, ki állította helyre ugyanilyen alapossággal Erasmus nevét. Persze akár más is tehette, hiszen nem tudjuk, milyen utat járt be az évszázadok során ez a Francisco Sánchez – „El Brocense” – kommentárjaival ellátott szép kis Alciato-emblémáskönyv. Azt sem tudjuk, ki helyezte el rajta a finom művű vörös spanyolviasz pecsétet, akár egy kámeát. Mindenképpen szívet melengető a figyelem – még ha olykor kissé falánk volt is –, amelyet a tulajdonosok az idők során erre a könyvre fordítottak. Mi a magunk részéről csupán szerény szem kívánunk lenni a láncban, s egyelőre beérjük a szakadt gerinc restaurálásával.
Jajj, ez nagyon jó! Kész őrület egyébként, miért nem húzták ki a nevet? Ha kivágják, a másik oldalon belerondítanak az ép szövegbe! Elég szánalmas ez az expurgálás egyébként, ha kihúzzák a tiltott szót/szavakat, csak jobban fogja érdekelni az olvasót (Mellékesen: Ne akard nekem azt mondani, hogy te restaurátor vagy! Ugye csak hobbiból csinálod?) Még kérünk ilyen posztot sokat!
VálaszTörlésEgyébként vicces, mert pont most írtam én is egy bibliofil posztot, bár nem ilyen szépek a fotóim (este csináltam őket).
Fantasztikus egybeesés, mindjárt nézem is! :)
VálaszTörlésAz expurgálás – pláne papi könyvtárak esetén, pláne ha azt mások is használták – kötelező volt, még ha kevesen is tartották be. Épp most akarok erről újabb posztot írni, mintegy ennek kommentárjaként.
A könyvrestaurálást csak annyira űzöm, amennyit magánhasználatra restaurátoroktól megtanultam… és persze csak magánkönyveken…
További hasonló anyagok élesítve, jön, jön!
你好
VálaszTörlésJó a poszt, pont G. d. Magister blogja után jöttem ide, és először azt hittem, hogy összebeszéltetek :)
Más.
Csináltam egy kis próbaszkennelést, nos a kisebb méretű fotókkal talán nem lesz baj, de a nagyobbacskák széle nem igen fog látszódni. Sajnos nem tudom teljesen kinyitni és a szkennerre ráfektetni a könyvet, mert a gerince szét fog jönni :(
A kisebb képet azért átküldeném mintának.
Nagyon köszönöm! Küldd légyszíves a tamas kukac studiolum pont com címre!
VálaszTörlésEgy kicsit OFF lesz, bár a könyveknél maradunk.
VálaszTörlésA Képes krónika lapszéli mintáiról lehet tudni valamit?
Engem pl ez az arab írásra emlékeztet
↓
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b5/K%C3%A9pes_Kr%C3%B3nika_1360.jpg
Hát, a felül kezdődő és balszélen folytatódó mintába nagy képzelőerővel bele tudok látni egy stilizált الله Allahot, de inkább tűnik puszta mintának, mert ugyanannak a fordítottja is előfordul, ami azért blaszfémia volna.
VálaszTörlésElkepzelheto, hogy az arab irast probaltak utanozni?
VálaszTörlésHa jol tudom, a kozepkori magyar penzermeken is elofordult arab irast utanzo "felirat".
Igen, az arab feliratok utánzása pénzeken (mintegy megadva nekik a valutaként használt „jó dirhem” rangját) elterjedt volt egész Európában. A 10. századi Angliában például a teljes muszlim hitvallást ráverték az érmére, amelynek a másik oldalán kereszt volt és latin felirat… De kéziratban nem tudok ilyenről.
VálaszTörlésHu, errol az Angliai ermerol nem tudtam! Erdekes lehet.
VálaszTörlés