Szeget szeggel

Vlad Artazov szög-sorozata az elmúlt hetekben több helyen is felbukkant a neten, még magyar szájton is. De Wang Wei és Pei Di itt a Wang folyó völgyében egyáltalán nem tartják rangon alulinak a másodközlést, ha olyasmiről van szó, amit szívesen megmutatnának barátjuknak. Elvégre a Huangshanról is több mint húszezer verset írtak az elmúlt kétezer év során, s még egyetlen költőben sem merült fel, hogy az elődök talán már kimerítették a témát.




Irónia, makró, pontosság. A láthatóan jól kidolgozott munkaháromszög olykor még elbillen a puszta poén felé. De nézzék csak meg a győzelmében még bizonytalan bokszoló kérdően félrebillent fejét. Az izgatott sakkozó felborult székét. A delnő és a várandós anya huzagolt testét. A tibeti guru előtti megalázkodás lehetséges fokozatait. Az alakiatlan újoncokat és a csavarrá előléptetett kiképző altisztet. A zord apa tekintélyét jelző stráfokat és a kölyköt mentegető feleség titokban hozzásimuló árnyékát. És mögöttük a lakótelepi óriásposztert. Az oszloptáncosnő és nézője eltérő élességét: mint Toulouse-Lautrecnél vagy Piero della Francescánál a megvilágított szépséget bámuló sötét arc. Hogy a szögek hegye félig vagy teljesen fúródik-e a talajba: egy világ.