Palma udvarai

Palma de Mallorca a belső udvarok városa. Az óváros többé-kevésbé máig megőrizte zegzugos arab utcaszerkezetét, amely keleti szokás szerint a házak belső udvaraiba szorította vissza a szűk utcákról a közéletet. Ezekben az udvarokban, amelyek egészen a huszadik századig, a turizmus megindulásáig nyitva álltak az utcára, zajlott a születéstől az esküvőkön és összeesküvéseken, adásvételeken és nézeteltéréseken át a halálig egy-egy szomszédság teljes nyilvános élete, a mediterrán ember életének nagyobbik része.


Pedro de Montaner és Manuel Oliver új, nagy könyve, a Patios de Palma nagyjából százhúsz belső udvart leltároz fel a belvárosból – és a harmadik kötet még meg sem jelent. Szívesen kötnék be ide linket, de az interneten szinte címét sem találni. A palmai patiók első átfogó katalógusának furcsasága, hogy – mintha csak kézirat volna – egyedül ott lehet tanulmányozni, ahol tárgyát: Palmán. Jól mutatja ez Mallorca mindmáig továbbélő kulturális zártságát.


A Portal Forà kulturális egyesület az udvaroknak szentelt oldalán közel százötven udvart számlál össze és térképez fel, nagy részüket illusztrálva is, több, mint 400 fotóval és 360º-os montázzsal. A palmai önkormányzat az ötven legfontosabbat áttekintő térképen mutatja be képpel és négynyelvű rövid leírással, egy másik oldalán hoszabb leírással (itt kattintani kell a leírások alján lévő szemecskére a képhez), egy harmadik oldalán pedig egészen rövid útvonallal. Folyóiratok is ajánlanak különféle útvonalakat a legszebb udvarok bejárásához.


Ezekben az udvarokban, amelyek legtöbbjének saját ciszternája van – hatalmas kincs a száraz szigeten – szó szerint megérthetjük Ibn al-Labbânának, a 11. századi arab Mallorca – Medina Mayurqa – költőjének azt a versét, amelyet nemrégen fordítottunk: „Kútjainak vize olyan, akár a bor / és udvarai mint a serlegek.”


„Quelques maisons présentaient les dispositions fantaisistes de l’architecture mauresque – ce qui tient à ce que les Arabes ont habité l’île pendant une période de quatre cent ans. Les portes entrouvertes laissaient voir des cours centrales, des patios, des cortiles, entourés de légères colonnades, le puits traditionnel surmonté de son élégante armature de fer, l’escalier à révolutions gracieuses, le péristyle orné de plantes grimpantes en pleine floraison, les fenêtres avec leurs meneaux de pierre d’une incomparable sveltesse, doublées parfois de moucharabiehs ou de miradors à la mode espagnole.”

„Egyes házak a mór építészet fantáziadús formáit mutatták, hiszen az arabok egykor négyszáz éven át lakták a szigetet. A kitárt kapukon át könnyed oszlopokkal körülvett belső udvarokat, patiókat lehetett látni, hagyományos kutakat vasból készült elegáns kútkoronával, kecses ívű lépcsőket, pompásan virágzó kúszónövényekkel befutott árkádokat, összehasonlíthatatlan szépségű faragott kőkeretes ablakokat, amelyek némelyikét moucharabie vagy mirador, azaz kikönyöklő is díszítette spanyol mintára.”

Jules Verne, Clovis Dardentor, 1895, 6. fejezet. (A magyar kiadásból kimaradt, a regény összes többi leíró részletével együtt.)