Az Elefánt Kútja

Córdobától tíz kilométerre nyugatra fekszik Medinat Al-Zahra, a Ragyogó Város, amelyet III. Abdurrahmán építtetett a világ legszebb városának 929-ben, abból az alkalomból, hogy a bagdadi szunnita és a kairói síita kalifától való függetlenségét deklarálva andalúz kalifának nyilvánította magát. A városnak ma már csak központi része áll, az is minden díszétől, faragványaitól, nemes burkolataitól megfosztva, de még romjaiban is nyilvánvalóan tanúskodva egykori szépségéről és gazdagságáról.

Közvetlenül a város fölött magasodik a Sierra Morena hegylánca, nagyrészt nemzeti park, amelynek forrásai egykor vízzel látták el a várost. Néhány kilométerrel a város fölött, a mai Santa María de la Trassierra faluban – amelyet a kalifák korában a Rózsák Völgyének neveztek – a főtéren fakad az egyik ilyen forrás, vagy hát inkább a főtér alakult ki a forrás körül. A forrást ma szabályos gránit kútkáva övezi, a kútkáván rózsaszín mészkőből faragott nagy testű állattal. Formája, füle, lába elefánté, csupán orra sikerült túlságosan rövidre, mintha az egykori szobrász hihetetlennek ítélte volna, hogy létezzék olyan állat, amely az arcán hordja a farkát.

A szobor, noha réginek néz ki, csupán egy régi szobor másolata. Eredetije egy kilométerrel arrébb, az erdőben állt ezer éven át, egészen 1988-ig, amikor átvitték a córdobai érseki palota udvarára. Azóta az eredeti helyen is másolat áll, de a falu, hogy ne csak a túrázók, hanem a falu minden más látogatója előtt – például akik a szemközti kitűnő Candil étterembe jönnek ebédelni – is büszkélkedhessenek vele, 2013-ban ide, a főtérre is felállította egy másolatát. A három példány közül egyik mellett sincs semmilyen tájékoztató felirat.

Szénizotópos időmeghatározás szerint az eredeti szobor valamikor 982 és 1193 között, tehát nagyjából a Ragyogó Város virágzása idején keletkezhetett. Okát és funkcióját is ismerjük. A szobor a valdepuentesi vízvezeték, római nevén Aqua Vetus vagy Aqua Augusta mellett állt, amely Augustus császár idejétől fogva vízzel látta el a terjeszkedő Corduba városát. A Ragyogó Város építésze, Maslama ben Abdallah a 930-as években ezt a vízvezetéket újította fel a kalifa-város vízellátására. És nem sokkal később Abdurrahmán kalifa vagy valamelyik magas rangú udvaronca itt, a Rózsák Völgyében építtetett egy pihenőkertet, amelyet ugyancsak az Aqua Vetus vize öntözött. Az elefánt, mint homlokán a nyílás és a halántékán feltárt vezeték-ágy tanúsítja, ennek a víznek a kútszobra volt valahol a kert egy kiemelt pontján, akárcsak az oroszlán-kútszobrok az Alhambra kertjében.

Az elefánt keletkezését, mint a legtöbb arab emlékét, legenda övezi, amelyet Manuel Pimentel emelt be a Medina Azahara legendáit összegyűjtő könyvébe. A legenda az Ezeregyéjszaka meséihez hasonlóan örvényes szerkezetű: föléje hajolva egy másik legendát pillantunk meg. A történet szerint Maslama ben Abdallah a Sierra Morenát járta, építőanyagot kutatva a kalifa új városához, s mindenütt szóba elegyedett a helyiekkel, akiktől a legjobb információkat remélte a helyben található anyagokról. Így találkozott az erdőben egy remetével, a kétszáz évvel korábbi keresztény világ hagyományainak ismerőjével, aki a következő legendát mesélte neki:

A rómaiaknak Dél-Hispánia meghódításakor a punokkal kellett háborút viselniük, akik a vidéket saját gyarmatbirodalmuk részének tekintették. Hogy hozzájuk hasonló fegyverekkel vegyék fel a harcot, nagy csapat harci elefántot hoztak át Észak-Afrikából, s ezek segítségével sikerült is kiszorítaniuk a punokat. Az elefántokat ezután a légió központjában, a Sierra Morena lábánál állomásoztatták, de takarmányozásuk a száraz és terméketlen években erősen próbára tette a tábor logisztikai kapacitását. Végül a tábort irányító centurio úgy döntött, hogy mivel a pun veszély már elmúlt, ezért az elefántokat le kell ölni. Gondozójuk azonban, aki együttérzett velük, inkább szabadon eresztette őket. A csorda megindult a zöldellő hegyvidék felé, s ott a vezérelefánt a völgy egy pontján megállva hatalmas súlyával kifordított egy nagy sziklát a földből, amely alól bőséges víz fakadt, s nagy tóvá gyűlt össze a sziklák tövében.

Harci elefánt. Kr.u. 5. századi római mozaik a galileai Huqoq településről

A centuriót értesítették a forrásról, s a helyszínre sietett. Az újonnan keletkezett tó iszamós partján azonban megcsúszott, s a vízbe zuhant. Páncélja lehúzta volna a víz fenekére, ám a vezérelefánt ormányával utána nyúlt, és partra emelte őt. A centurio ezután elrendelte, hogy az elefántok halálukig bőséges ellátást kapjanak. A tótól vízvezetéket építettek a tartomány központja, Corduba ellátására. S a következő évtizedekben a két öregedő férfit, a centuriót és az elefántot még sokszor látták együtt sétálni a város fölötti hegyekben.

Pilátus és kutyája Ha-Nocrival sétálnak az idők végezetéig Vlagyimir Bortko Mester és Margarita filmjében

Maslama ben Abdallah a történet hallatán az időközben tönkrement római vízvezetéket felújítva az új kalifai városba vezette le az Elefánt Kútjának vizét. Majd amikor a remete meghalt, az ő és története emlékére egy elefánt-kútszobrot faragtatott kunyhója helyére, a tó partjára.

Az eredeti szobor az Aqua Vetus mellett az 1930-as években

Idáig a legenda. Magva minden bizonnyal magyarázat-kísérlet a vízvezeték romja mellett felgyűlt tó eredetére. Az elefánt pedig a helyreállítás utáni arab kútszobor, egyedülálló alkotás a muszlim művészetben, amely amúgy irtózik a szobroktól és az élőlények megmintázásától, de az európai kultúrával szorosan érintkező al-Andaluzban ez a tilalom, mint még látni fogjuk, sok esetben felpuhult.

A bölcs nyúl és az elefántkirály a Hold Kútjánál. A Kalila wa Dimna arab állatmesegyűjteményből, 16. sz., MET