Csöndes város

Tegnap egy ismeretlen város utcáira léptem ki lakásomból, egy emberek nélküli városba. Prága minden évben látogatók millióit fogadja. Körülrajzzák a látványosságokat, eltömítik az utcákat. Vedelik a sört, és hihetetlen pénzt dobnak ki ízléstelen szuvenírekre. Egyesek megütköznek a város barokkságán, mások graffitivel egészítik ki a felbecsülhetetlen értékű műemlékeket. Néha harsányan nevetnek olyan dolgokon, amelyeket a prágaiak komolyan vesznek, s néha áhítattal állnak olyanok előtt, amelyeket a helyiek banálisnak találnak. Most mintha egy tornádó jött volna és söpörte volna el valamennyiüket.

És nemcsak a látogatókat, hanem a helyieket is. A kormányrendelet szerint tegnap éjféltől kezdve akinek nincs nyomós oka az utcán lenni, annak otthon kell maradnia. Saját biztonságunk és mások biztonsága érdekében.

Éjfél előtt még utoljára kimentem, mielőtt a függönyt összehúzták volna. Észak felől az esthajnalcsillag világított olyan fénnyel, hogy árnyékot vetett a kövezetre. Egy sarki večerka (késő estig nyitva tartó bolt) fénye is kiszűrődik, a boltos zárni készül. Nem messze a Loretától megállok. A Nový Svět (Újvilág) kis utcáiból hallgatom, amint a hradčanyi Szent Vitus-székesegyház harangja tizenegyet üt.


Lloyd Dunn felvétele

Milyen új világ vár ránk, ha ennek vége lesz?