Özönvíz

A félrefordult boszorkányarc homlokán a sárga négyzet Bobowa, Délkelet-Lengyelországban, a Kárpátok lábánál. Itt vagyunk, épp a tornádó kisebbik szemében, amely már két napja körbe-körbe forog, megállás nélkül ontva az esőt Sienkiewicz Özönvízének helyszínén. Az egykori stétlbe igyekszünk, Lengyelország egyik legszebb épen maradt zsidó temetőjébe. A sírok túl a falun, magas dombtetőről tekintenek alá a Biała völgyébe, úgyhogy sem a Wehrmachtnak, sem később a helyi lakosoknak nem sok kedvük volt bajlódni a kövek elszállításával és újrafelhasználásával, ahogy azt sok más temetővel tették.


Gromnik után az út letér a folyóvölgybe. Két oldalára már pakolják a homokzsákokat, dolgoznak a szivattyúk, és legmélyebb pontján egy szakaszon a fél pályát már elöntötte a folyó. Sietnünk kell a temetővel, hogy visszaérjünk, mielőtt teljesen bezárulna mögöttünk az út.


Amikor megállok Ciężkowicében az osztrák-magyar katonai temetőt fényképezni, már úgy dörög az ég a Bobowán túl fekvő Gorlice felől, mint az 1915-ös gorlicei áttörés ágyúi, ahol Oswald Richthofen lovassági kapitány és a hatvanhárom magyar huszár elesett. Némelyikük annyira felismerhetetlenül, hogy sírján csak az áll: Ein tapferer ungarischer Krieger, egy vitéz magyar harcos.


A vihar Bobowa határában kap el minket. A szélvédőre zúduló esőben csak lépésben tudunk előrehaladni. A falu főutcáján, ahol valamikor lovas haszidok vonultak fel Ben Sion Halberstam caddik köszöntésére, most vastagon árad szembe a víz.


Mire a falu végére jutunk, ahonnét már kivehető a hegy tetején a caddik fehérre meszelt óhelje és az első apró fekete sírkövek, az árvíz már sárgára színeződik és köveket görget magával. Körben a kertek oldalából, a mellékutcákból, a temetőhöz vezető hegyi útról, a völgy mindkét oldaláról árad lefelé, ömlik az útra a zavaros sárga folyó. Vissza kell fordulnunk, még mielőtt az elárasztott falu fogságába kerülnénk, mint annak idején Menaságon. A Biała völgyét magunk mögött hagyva, a hangos robajjal áradó Dunajec partjáról visszanézve látjuk, hogy a bobowai hegyek fölött újra megindult a vihar.


A cél előtt kellett visszafordulnunk, de azt reméljük, egy hónap múlva, amikor újra erre járunk, szebb idő lesz Bobowában. A szemerkélő esőben a Dunajec mentén továbbhaladva azonban váratlan kárpótlást kapunk. Zakliczyn falujában egy csöndes mellékutcából kis katonatemető nyílik, a gorlicei áttörés idejéből. Az ország egyetlen zsidó katonai temetője. Tizenegy zsidó, aki az osztrák-magyar oldalon harcolt, egy, aki az oroszon. Hogy melyik melyik, nem tudni, mind a tizenkét sír névtelen.

A 293. számú katonai temetőről, amelyet a környék számos más első világháborús temetőjéhez hasonlóan Robert Motka főhadnagy, osztrák katonai építész tervezett, írja Két Sheng, korabeli jiddis nyelvű (pontosabban: héber betűkkel írt német nyelvű) képeslapok is hírt adtak, mégpedig az egyik maga a bécsi Kriegsgräberfürsorge kiadásában. A képeslap az osztrák-magyar elesettek alakulatainak nevét is feltünteti.

„Vestgalitsisher kriegsfriedhof / Izraelitisher friedhof Zaklitshin”