|
|
Amikor először pillantottam meg őket a Moldva rakpartján araszoló ötös villamos piszkos ablakából, nem tudtam felfogni, mi lehet az értelmük. Tényleg Kárpátalja Csehországhoz csatolása mellett agitáló propagandaplakátok lennének? Tényleg szándékosan állították ki őket éppen azokban a kőkeretekben, amelyekben 1989 előtt a napi kommunista propagandát tették közszemlére Prága egyik legforgalmasabb útja mentén?Becsuktam a szemem, aztán megint kinyitottam. A dolog valódinak tűnt.
Mi ez? A búvópatakként rejtőző cseh remények felszínre törése, nosztalgikus vágy a mitikus szláv múlt iránt, Československo sóvárgása az egyesülés után az elvesztett kistestvérrel,
Podkarpatská Russzal? A cseh irredenta felbátorodása azon, ahogy Putyinnak rágás nélkül, egy darabban sikerült lenyelnie az egész Krímet?A dologban mintha valami szatirikus él is bujkált volna, így hát elkezdtem utánajárni a dolognak. Valóban igaz, hogy a Letná-dombot az Edvard Benešről és Otakar Jaroš kapitányról elnevezett rakparttól elválasztó fal fülkéit 1989 előtt szocialista propaganda céljára használták. A rendszerváltás után azonban üresen álltak. Csupán 2005 óta használják őket újra, Artwall galéria néven, nyilvános művészeti kiállítás céljára.
A jelenlegi, Verhovina című kiállítást egy szülővárosuk után a Kassaboys nevet felvett szlovák művészcsoport rendezte. A plakátok egy fiktív népszavazás dokumentumai, amely Csehszlovákiát kívánná újra egyesíteni az 1918 és 1938 között a köztársasághoz tartozó Kárpátaljával. A művészek szerint az ihlet napjaink Ukrajnájából származik, ahol egy, a valóságban is megrendezett fiktív népszavazás révén csatolták vissza a Krímet Oroszországhoz. A plakátok jelszavainak sorozata – integráció, kapcsolat, csatlakozás, annektálás – Kárpátaljának (és, pars pro toto, az egész Ukrajnának) az EU-hoz való lehetséges jövőbeli viszonyait latolgatja.
Az eredeti képeken látszik, hogy a vörös jelszavakat egy 1930-as évekbeli német nyelvű Kárpátalja-kalauz illusztrációira helyezték ráTovábbi részletekért lásd az Artwall szájtot (szlovákul), és az Aktualně.cz cikkét (csehül).
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
4 megjegyzés:
Legalább nem mi vagyunk az egyetlenek, akik próbálkoznak.
Ugye, ahol az oroszlán, ott a sakálok.
kérdés, ki mivel és mekkora joggal próbálkozik.
Az új országok belső különbségei között Csehszlovákiát hozta fel példának, amelyben egy Škoda-gyári szakmunkás és egy rutén pásztor szakmai képzettségét, életmódját kellett közös nevezőre hozni, s mindezt úgy, hogy a hosszúra növelt terület nyugati és keleti végpontját nem kötötte össze vasút, hiszen előzőleg Csehország Bécshez, Szlovákia és Kárpátalja Magyarországhoz kapcsolódott a legfontosabb gazdasági eszközt jelentő vasúthálózatával.
...
Az ország legkeletibb és legnyugatibb pontja között nagyobb volt a távolság, mint Prága és London között. Ezt a különbséget csak rendőrállam kezelhette. Az is volt: 50 nagyobb sortűzről van feljegyzés, amelyeket nem az etnikumok, hanem a munkások ellen vetettek be.
Az önkormányzatiság háttérbe szorult: a természetes megyéket feldarabolták, hogy a „nem államalkotó elemek” töredezettek legyenek. Így osztották szét a magyar területeket négy megyébe. Pozsony és Kassa kivételével minden város elvesztette autonómiáját, minden megyei és városi testület vezetőségének 1/3-át felülről nevezték ki. A törvény előtti egyenlőség úgy festett, hogy magyart nem vettek fel állami alkalmazottnak, ha csak nem bizonyította lojalitását, például azzal, hogy gyerekeit szlovák iskolába járatta. Így az állami alkalmazottak között 0,8% volt csupán a magyarok aránya.
Megjegyzés küldése