Az amerikai katona

Láttuk már, hogy egyes országok, amelyek békeidőben oly nehezen adják meg az útlevelet tulajdon állampolgáraiknak, háború idején bőkezűen osztogatják még az ellenfélnek is, emberhez méltó körülményeket ígérve az önkéntes fogságban, s családjukhoz való visszatérést a háború után.


Nem tudjuk, vajon a Vietnami Felszabadítási Front a szovjet példából vagy a maga kútfejéből merítette-e az ötletet, hogy az önkéntes megadást elősegítő útlevelet osztogasson az amerikai katonáknak. Az azonban bizonyos, hogy jól tudták, mi az a két dolog, ami felkelti az amerikai katona érdeklődését.

Quyêṫ thâṅg = Biztos győzelem. Az amerikai hadsereg 1968. március-áprilisi offenzivája

Az már a Vietkong újítása volt, hogy az amerikai emberhez méltó körülményekért cserébe némi haditechnikai oktatást is kértek.




Nem tudjuk, hogy az amerikai katonák közül hányan éltek a csábító lehetőséggel, s hogy átadott tudásuk milyen mértékben járult hozzá a Vietkong győzelméhez. Sőt az igazat megvallva azt sem tudjuk, hogy ezek az életmentő útlevelek, amelyek az utóbbi hónapokban bejárták az amerikai netet, egyáltalán eljutottak-e hozzájuk. Egy orosz szájton ugyanis, amely amerikai forrás alapján közli az utolsót, az első kommentelő felhívja rá a figyelmet, hogy a lány képe megegyezik egy kortárs thaifödi szépség-szájt harmadik fotójával. S noha tudjuk, hogy a távol-keleti nők hosszan megőrzik fiatalságukat, azért közel negyven éve már annak, hogy ezek az útlevelek okafogyottá váltak.


Nem tudjuk azt sem, hogy ha az útlevelek kortárs hamisítványok, vajon vietnamiak készítették-e az amerikaiak mohóságának karikírozására, vagy amerikaiak a távol-keleti prostitúció toposzára építve.

De hogy teljesen üres kézzel ne maradjunk, álljon itt legalább Bulat Okudzsava kézzel fogható, tényleges történelmi múlttal rendelkező, a passzusokkal közel egykorú dala az amerikai katonáról.


Bulat Okudzsava: Dal az amerikai katonáról

Возьму шинель, и вещмешок, и каску, В защитную окрашенные окраску, Ударю шаг по улочкам горбатым… Как просто стать солдатом, солдатом. Забуду все домашние заботы, Не надо ни зарплаты, ни работы – Иду себе, играю автоматом, Как просто быть солдатом, солдатом! А если что не так - не наше дело: Как говорится, родина велела! Как славно быть ни в чем не виноватым, Совсем простым солдатом, солдатом.

Zubbonyt öltök, sisakot, hátizsákot, terepszínre színezett terepszínt kiverem a lépést a görbe utcákon: milyen egyszerű is katonának állni! Elfelejtem az otthon minden baját, fizetésre, állásra nincs már gondom, magam megyek, a géppisztollyal játszom: milyen egyszerű is katonának lenni! S ha valami mellémegy – nem a mi dolgunk: ahogy mondják: a haza parancsolta! Milyen szép is, ha az ember semmiben sem bűnös, csupán csak egy egyszerű katona.

A filológus azonban megmozdul az emberben, s némi utánajárással kideríti, hogy a dal címe eredetileg az volt: Dal a katonáról. A katonáról, amely a Szovjetunióban természetesen a szovjet katonát jelentette. Márpedig a szovjet katona nem ilyen. A szovjet katona a népek szabadságáért harcol. A szovjet kultúrpolitika tehát betiltotta a dalt. Okudzsava közönsége azonban továbbra is hallani akarta, s azt kiabálták be a színpadon aggódó mesternek: „Halljuk a dalt az amerikai katonáról!” A dal ezt követően zöld utat kapott.

Viszont az amerikai katonáról továbbra sem tudunk semmit.