A régi csokigyárban

Nagyobb térképen

Studiolum tanácsára mentem el Moszkvában a Krasznij Oktyabr csokigyárban kialakított múzeumnegyedbe. A város központjában, egy mesterséges sziget nyugati csücskében épült ki a komplexum. A XIX. századi német származású csokigyáros, Einem (lásd itt, itt és itt) tulajdonában volt itt minden, amit aztán annak rendje és módja szerint konfiskáltak a szovjethatalom kezdetén. Zamoszkvorecsje felől érkeztem a szigetre a Vízelvezető csatornán (vodootvodnij kanal) átvezető hídon, az első amibe beleütközött a szemem az Udarnyik (Élmunkás) mozi hatalmas tömbje. Szovjet stílus, szecesszióval enyhén fűszerezve, nem is rossz. Mellette a magas rangú pártfunkcionáriusok lakótömbje – a Dom na naberezsnoj (Ház a rakparton), ahogy Trifonov elnevezte. Aztán fáradt lábaimat tovább rakosgatva eljutottam a Bolotnaja naberezsnajára, és megpillantottam a tipikus orosz vöröstéglából készült gyárnegyedet. Bizonytalanul megyek tovább, mert attól félek, hogy előbukkan valami csokimázas másztyer a régi időkből és rámförmed, hogy elfogyott a praliné… De aztán ráérzek a(z) – csoki – ízére, csodálkozva nézegetem a gyár egyes épületrészeinek átalakulását: itt egy kis galéria, ott egy fotóstúdió, amott kávézók, kiállítótermek és dizájnközpontok, de még ökölvívó csarnok is akad. Jól öltözött emberek szállnak ki modern gépkocsikból, már a szovjet korszak után felnőtt új orosz felső középosztály tagjai.


A folyó másik oldalán a Megváltó Krisztus.


Az egyik hatalmas üzemcsarnokban izgalmas plakátkiállítást tekintettem meg.



A Lumière testvérek fotómúzeumában a szovjet korszak mindennapjait bemutató tárlat volt, amely után bizton állapíthattam meg, hogy Oroszország nagyobb békében él közelmúltjával, mint Magyarország.



A tetőteraszon hipermodern éttermek várják az aranyifjúságot. Az árak? Harapnak, ahogy az orosz mondja, de még mennyire!


Aztán átkeveredek a Berszenyevszkaja naberezsnajára, innen intek búcsút a Vörös Októbernek és a nekem hátat fordító – valóban nagy – Péternek. Régen itt Kolumbusz emlékműve állt, Zurab Cereteli lecserélte a reformcárra. De már megyek is tovább a Patriarsij híd felé, ami a 2008-ban elhunyt II. Alekszij pátriárka emlékére kapta nevét. Ez vezet át a kolosszális Megváltó Krisztus székesegyházhoz.