Újévi kenyér

Yuval Harari írja a Sapiensben, hogy az emberiség utolsó igazán nagy találmánya a földművelés volt, amely teljesen átalakította az emberi társadalmat. Nyolcezer évvel ezelőtt, a neolitikus forradalomnak nevezett folyamat során az emberiség szabad vadászok laza hálózatából olyan bonyolult termelő gépezetté alakult át, amelynek kalóriatermelő hatékonysága jóval magasabb volt, ám működtetése lekötötte az ember minden energiáját.

Ennek a gépezetnek a csúcsterméke és emblémája a kenyér, amely ezért elsődleges energiahordozó és tápláló funkcióján túl a legátfogóbb szimbólummá is vált, és a kommunikáció egyik legfőbb eszközévé, ami az antropológia szerint az ember legfontosabb tevékenysége. Kenyér adományozása és felajánlása kíséri az emberi és isteni kommunikáció legfontosabb mozzanatait. És már a neolitikumtól kezdve sok ezres számban találunk olyan bélyegzőket, amelyek különféle mintákkal erősítik fel a kenyér kommunikatív szerepét.

Az európai kultúrák többségében az ilyen bélyeges és figurás kenyerek és sütemények jórészt már eltűntek. De Szardíniában, ahol a neolitikum még sok ezer impozáns kőépület formájában van jelen a mindennapi életben, a díszített kenyerek – su coccoi pintau – felajánlása és ajándékozása ma is fontos része az ünnepeknek. És mintáik gyakran hasonlítanak a neolitikus motívumokra.

Az archív fotók és kenyerek képei a nuorói Museo Etnografico kiállításáról származnak

Az ünnepi kenyereket többnyire a templomban szenteltetik meg ajándékozás előtt. Ilyenkor a pap és a szegények is kapnak a kenyerekből.

Az egyik legfontosabb ünnepi alkalom az esküvő. Az esküvő előtti három napban a menyasszony és nőrokonai – sas manus bellas, „a szép kezek” – összegyűlnek a menyasszony házánál, hogy közösen készítsék el az esküvői kenyereket. A munkát gyakran zene és tánc kíséri, úgyhogy egyfajta leánybúcsúnak is felfogható. A vendégek az esküvőkön kiosztott szép kenyereket hazaviszik, s rendszerint emlékként tárolják, falon vagy vitrinben. Jártam olyan idős szárd asszonynál, ahol a fal tele volt ilyen kenyerekkel, s az ezekkel kapcsolatos emlékeket felelevenítve tudta elbeszélni élettörténetét.

Keresztelőre gyakran ajándékoznak gyermek formájú kenyeret.

A húsvéti kenyérhez olykor tojást is sütnek a kívánt termékenység és gazdagság jelképeként.

Halottak napján és a temetőlátogatás más alkalmaikor az elhunytak is kapnak ünnepi kenyeret a családi összetartozás jelképéül. Ennek a kenyérnek a tápértéke értelemszerűen lényegtelen, dekoratív értéke viszont annál fontosabb, hiszen hosszan ott áll a síron, kitéve a többi temetőlátogató bíráló tekintetének.

Vajon egy covidban elhunyt kenyere? Nem: ez esküvői kenyér

Az ünnepi kenyér egyik legfontosabb alkalma Szent Márk ünnepe, április 25., amikor a nyájakat kihajtják a havasi legelőkre. Ilyenkor a pásztorok, családtagjaik, és a nyájak gazdái a falvak közelében, a pusztában álló úgynevezett pásztortemplomoknál találkoznak búcsúmisére. Az ünnepi kenyereket tányérokon az oltár körül helyezik el, s a megáldott kenyerekből minden pásztor visz magával fel a hegyekbe.

San Mauro pásztortemplom Sorgono közelében

Végül az újévre ajándékozott kenyerek díszítése a kívánt gazdagságot és jólétet képviseli, amelyet háziállatok, csirkék, juhok, kecskék jelképeznek. Sőt gyakran maga a kenyér, a díszített kenyérre helyezett kicsi veknik, kalászok és magok, mint a bőség legfőbb jelképe.

A szárd „szép kenyér”

Ezt a posztot újév előestéjén előadásban is elmondtam