Isten hozta Kínában

A dél felől érkező repülőgép nagy kanyart ír le az Erhai-tó csillogó tükre fölött, mintha gáláns gesztussal mutatna körbe a színpadon, amely a következő három hétben életünk kerete lesz: a Himalája előhegységein, fel a burmai és a tibeti határig, északon a szecsuáni hágóig, s a három nagy folyó, a Jangce, a Mekong és az Irrawaddy forrásvidékéig. Aztán ereszkedni kezd a rizsföldek teraszai, a szántóföldek sakktáblái és a folyóvölgyek ragyogó zöldje fölött, s végül Dali repülőterén ér földet.

Dali, Yünnan tartomány nyugati felének központja, s a tea és ló útjának egyik legfontosabb állomása félkörben öleli körül az Erhai-tó déli öblét. Keleti végpontján van a repülőtér, s a nyugatin, jó harminc kilométerre Dali régi magja, ahová igyekszünk. Zěnme kěyǐ qù Dàlǐ gǔchéng? hogyan jutunk el Dali óvárosába, kérdezem az információs pultnál, ahol a kint várakozó busz felé intenek. A buszt a helyi turisztikai hivatal működteti, tizenöt yuanért, pontosan két euróért visznek innen oda, s közben egy idegenvezető kislány még a város nevezetességeit is bemutatja. Kínaiul persze, mert Yünnanban nem számítanak külföldi turistákra.

Az óváros előtt két-három kilométerrel lépésre váltunk. A kínai holdújévre érkeztünk, ilyenkor az egész ország utazik egy héten át, s a fagyos északról a legtöbben ide jönnek le, a ragyogó délre. Araszol a sor, mindenki parkolót keres. „Kiszállhatunk?” kérdezem a kislányt. „Gyalog gyorsabb lesz.” „Ó, hogyne!” mondja. „Isten hozta Kínában.”

Az óváros felé gyalogolva valóban messze magunk mögött hagyjuk a buszt. Már közel járunk a Ming-kori falakhoz, amikor jobbra megpillantjuk a zöldségpiac kapuját. A piacon barna bőrű, tibeti arcú, kis termetű emberek adnak-vesznek, a kétmilliós bai nép tagjai, az Erhai-tó és a környező hegyek őslakói, a mongol hódítás előtti Nanchao-királyság népe. A vevők közül kitűnnek a kisvendéglőik számára bevásároló mongolos arcú, körsapkás, hui nemzetiségű muszlimok. A legtöbb áru előkészítését itt helyben fejezik be, halat tisztítanak, cukornádat pucolnak, zöldséget kötegelnek. Jó fél óra múlva indulunk tovább, kisvártatva elhaladunk a sorban rostokoló buszunk mellett. Belépünk a városkapun.