Éljen a köztársaság!

A tegnap bemutatott Dicescu-gyűjtemény képei között van egy – az első mozaik 13. képe –, amelyben, úgy tűnik, a jól ismert Sztálin-fotosop legkorábbi példáját fedezhetjük fel.


A februári forradalom első napjaiban készült képen a szentpétervári Litejnij proszpekten csoportképet álló katonák kivont karddal éltetik a forradalmat. Ezt hangsúlyozza a háttérben tartott transzparens és zászló felirata is: В борьбе обретешь ты право свое – „Harcban küzdöd ki a jogodat,” és Долой монархию! Да здравствует республика! – „Le a monarchiával! Éljen a köztársaság!”

David King Retusált történelem: a fotográfia és a művészet meghamisítása Sztálin birodalmában (1997, magyar kiadás 1999) c. nagy áttekintése azonban ennek a képnek egy előző változatát is közli.


A zászló esése itt jóval természetesebb, mint az előző képen, viszont nem tudni, mi van rá írva, ha egyáltalán van valami. A transzparensről pedig kiderül, hogy azt a háttérben álló boltcégér helyére retusálták rá, amelynek eredeti felirata az volt: Часы, золото и серебро – „Órák, arany és ezüst”.

David Kingnél ezzel a szép kerek történet, mint a kommunista fotóretusálások legkorábbi példája, véget is ér. Hanem van itt még néhány további részlet, ami figyelmet érdemel.


Az orosz interneten ma már meg lehet találni a fénykép soha nem közölt levéltári eredetijét is. Ezen nyilvánvalóan látszik, hogy a zászlón tényleg volt felirat, s az tényleg úgy kezdődik: Долой мо…


S egy további fényképen, amely más beállításban ábrázolja a katonákat, jól látszik nemcsak a háttérben lévő teljes cégér, hanem a zászló felirata is. És ezen csakugyan az olvasható, mint a retusált képen, noha némileg hibásan: Долой монорхію. Да Здравствует Демократическая Республика – „Le a monorchiával. Éljen a demokratikus köztársaság!”

Hogy még az előző kép sem teljesen retus-mentes, azt mutatja ez a „még eredetibb” változat, nagyobb kivágással és kézírásos képfelirattal, amely arra utal, hogy ez is a Ion Dicescu-gyűjtemény része volt.

De mi a másik odaretusált felirat: Harcban küzdöd ki a jogodat? Segítségért forduljunk a klasszikushoz.

„Korejko figyelmesen nézte Szinyickij új rejtvényét. A szép libás képen egy zsák is látható, amelyből a következő holmik kandikáltak ki: T betű, fenyőfa, amely mögött felkel a nap, és egy kottasoron ülő veréb. A rejtvény felfelé fordított vesszővel végződött.
– Ezt bizony nem gyerekjáték megfejteni – mondta Szinyickij. – Ezen jócskán kell majd kotlania!
– Ugyan, ugyan – felelte mosolyogva Korejko. – Csak ez a liba zavar. Mi a csudának van itt ez a liba? Ahá! Megvan! Kész! Harcban küzdöd ki a jogodat!
– Igen – mondta az öreg csalódva, elnyújtott hangon. – Hogy jött rá ilyen gyorsan? Maga hallatlanul tehetséges ember. Rögtön látni, hogy elsőosztályú könyvelő.
– Másodosztályú – javította ki Korejko. – De kinek csinálta ezt a rejtvényt? A sajtó számára?
– A sajtó számára.
– Teljesen céltalan munka volt – mondta Korejko. – Harcban küzdöd ki a jogodat: az eszerek jelszava. Nem alkalmas kinyomtatásra.”

Ilf-Petrov, Az aranyborjú

A szocialista forradalmárok – az eszerek –, akik az októberi fegyveres bolsevik puccsig és az azt követő polgárháborúig a februári forradalom vezető pártja és a munkás- és katonatanácsok szervezői voltak, Rudolf von Jhering német jogtudóstól merítették mozgalmuk jelszavát.

„Harcban küzdöd ki a jogodat!” Szocialista forradalmi plakátok, 1917

A retusált képnek tehát semmi köze a kommunistákhoz, hanem épp ellenkezőleg, azok legveszélyesebbnek tartott és a polgárháború után feledésre ítélt vetélytársaitól származik. S a retusálás célja sem az a fajta történelemhamisítás, a múlt utólagos orwelli megváltoztatása, amit a sztálinizmus manipulált fotóiról ismerünk.

Gondoljunk bele: ezek a fotók közvetlenül a közismert események után, képeslap formájában terjedtek. Céljuk a propaganda volt: a forradalom által elért eredmények és a mögöttük álló párt népszerűsítése. Nem megmásítják a rajtuk ábrázolt eseményt, hanem népi lubok módjára egyértelművé teszik annak üzenetét az ehhez a képi formulához szokott befogadók számára. A retusált feliratok egyike azt a jelszót teszi világosan láthatóvá, amelyet a katonák valóban hordoztak, a másik pedig azt, aminek valahol ott kell lennie a képen, hogy világossá tegye, kinek köszönhető a köztársaság. Lehetne akár képaláírásban is, de ha már van rá hely az abszolút irreleváns cégér helyén, hát legyen ott. Ahogy azon a másik képen is a Dicescu-gyűjteményből, amelynek képeslap-változatát ugyancsak az eredeti üzenetet egyértelműsítő céllal egészítették ki egy Éljen a köztársaság! feliratú zászlóval.



„Abszolút irreleváns cégér”, mondom, pedig hát az orosz forradalom későbbi évtizedeinek ismeretében prófétikusan releváns, hogy éppen az „Óra, arany és ezüst!” felirat álljon a hadsereg jelszavának helyén. Mint ahogy az is, hogy az ezt eláruló jeleket gondosan kiretusálják a képről. Ahogy ezt már megírtuk Jevgenyij Halgyej 1945-ös Reichstag-fotójának kapcsán.