Oroszlán a Physiologus (lásd alább) Velencében készült 15-16. századi görög kéziratából, amely a nagy magyar humanista orvos, Zsámboki János (Johannes Sambucus) tulajdonából került 1587-ben a Bécsi Császári Udvari (ma Nemzeti) Könyvtárba (Cod. Phil. Gr. 290)
Az oroszlán farka a Physiologusból kerül ide, jobban mondva Eco új könyvének a bestiáriumokról szóló fejezetébe. A Physiologus egy Kr. u. 2-3. századi, eredetileg görög nyelvű kompiláció volt, amely számos nyelvre fordítva a középkor egyik bestsellere és minden bestiáriumok ősatyja lett, s amely a hellenisztikus hagyomány alapján, de már keresztény szellemben értelmezte negyven állat, növény és ásvány allegorikus tulajdonságait. Eco egy példát is hoz erre:
Dopo avere descritto questi esseri, il Fisiologo mostra come e perché ciascuno di essi sia veicolo di un insegnamento etico e teologico. Per esempio il leone che, secondo la leggenda, cancella le proprie tracce con la coda per sottrarsi ai cacciatori, diventa simbolo di Cristo che cancella i peccati degli uomini. | Leírásuk után a Physiologus azt is bemutatja, hogyan és miért hordoz mindegyikük valamilyen etikai és teológiai tanítást. Az oroszlán például, amely farkával törli el tulajdon nyomait, hogy így rejtőzzék el a vadászok elől, Krisztus szimbóluma, aki eltörli az emberek vétkeit. |
Tetszetős párhuzam, amely az „eltöröl” naiv asszociációja révén köti össze a jelentőt a jelentettel, amiként az Eco által elnézően emlegetett Sevillai Szent Izidor is teszi Etimológiáiban, ám amely ugyanakkor nem feltételezi a hasonlat további kibontását (Krisztus nyomai =/= emberiség vétkei). Hanem a Physiologust felütve ezen a helyen valami egészen mást olvasunk: egy olyan teljesen kifejtett hasonlatot, amely az egész középkoron át élő krisztológiai tanításra utal:
Az oroszlánról szóló fejezet első két oldala a Physiologus 1588-as Plantin-féle kiadásából (a második oldalon az idézett szöveg görög és latin eredetije)
„Amikor az oroszlán a hegyeken bolyong, és megérzi a vadász szagát, farkával tünteti el nyomait, nehogy a vadászok őt nyomon követve megtalálják rejtekhelyét, és foglyul ejtsék őt. … Ugyanígy a mi Urunk, Jézus Krisztus, a szellemi oroszlán is … akit az Atya küldött, eltüntette szellemi nyomait, azaz istenségét; kiüresítette ugyanis önmagát, s alászállt Mária méhébe, hogy megmentse a rászedett emberi nemet.”
A szöveg ismeretlen szerzője (akit a középkor a 4. századi Szent Epiphanius ciprusi püspökkel és egyházatyával azonosított) a Plutarkhosztól és Aelianustól átvett „természettudományos megfigyelést” egy olyan népszerű teológiai tanítással állította párhuzamba, amelyet több egyházatyánál – Athanasiusnál, Nazianzoszi Szent Gergelynél, Dionüsziosz Areopagitésznél, sőt magánál Epiphaniusnál – és a rájuk hivatkozó későbbi íróknál is megtalálunk: hogy ugyanis Krisztus azért öltött emberi testet, hogy így rászedje az ördögöt, az emberi nem rászedőjét, aki istenségéről mit sem tudva emberként és (pusztán emberi) Messiásként igyekezett őt elpusztítani, ilyen módon tevőlegesen hozzájárulva a kereszthalálhoz és az emberiség megváltásához.
A teológusok jólesően és a részleteket kiszínezve elevenítik fel újra meg újra ezt a remek trükköt. A 4. századi Aquileiai Rufinus, Origenész fordítója és Jeromos barátja majd elkeseredett vitapartnere a tanítást a horog metaforájával kapcsolja össze a Hiszekegyhez írott kommentárjában:
„A Megtestesülés misztériuma abban állt, hogy Isten Fiának isteni ereje horogként rejtőzött el emberi testének színe alatt: külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember (Fil 2,7), s így csábította támadásra e világ fejedelmét, testét kínálva fel csalétkül… A hal, ha egyszer bekapta a horgot, többé nem képes leválasztani róla a csalétket, hanem azzal együtt rántják ki a vízből, hogy ő szolgáljon étekül mások számára. Ugyanígy a halál ura is lehúzta a halálba Jézus testét, mit sem tudván a benne elrejtett istenség horgáról, hanem bekapta azt, s így foglyul esett. A pokol kapui összetörtek, s kihúzták őt, akár a mélységből, hogy étekül szolgáljon mások számára. Ezekiel ugyanezzel a hasonlattal jövendölte meg ezt, mondván: Kihúzlak horgommal, s kivetlek a sivatagba. A nyílt mezőre esel, s eledelül adlak a mezei vadaknak és az égi madaraknak. (Ez 29,4-5) … Hasonlóan mondja Jób is, az Úr szájába adva: Kifogod-e a Leviátánt horoggal, átfúrod-e az orrát szigonnyal? (Jób 40,25)”
A metaforának ezt a változatát látjuk a 13. századi párizsi miniatúrafestészet egyik gyönyörű darabjában, a Szentpétervárott őrzött Reimsi Missaléban (1285-1297), amelynek bonyolult ikonográfiájáról valamikor egy egész félévet tartottam az egyetemen. Az 59v folión – ugyancsak a Hiszekegy illusztrációjaként – Krisztus Jóbbal egy csónakban horgászva ugyanezt a kérdést teszi fel neki, miközben az ördög elé belógatott horgászbottal máris bizonyítja, hogy Ő bizony kifogja. S hogy ezt miként értsük, azt megmagyarázza a jobbra álló Ozeás próféta hosszú írásszalagja a Vulgatából: O mors ero mors tua, morsus tuus ero inferne, „ó halál, halálod leszek, fullánkod leszek, ó pokol” (a modern fordításban: Halál, hol van a mérged, alvilág, hol a fullánkod?) A vers ennek megfelelően a nagyszombati Laudes, a reggeli zsolozsma első antifonája lett.
Guillaume Bouzignac (c. 1587 – 1641): O mors ero mors tua, Les Arts Florissants, William Christie
Máskor más eszközzel utaltak az ördögnek állított csapdára. Szent Ágoston azt mondja: „Az Úr keresztje volt az ördög egérfogója; a csalétek, amely megfogta, az Úr halála.” Ennek megfelelően látjuk Robert Campin Mérode-oltárképén (1425 és 1428 között): míg középen az Angyali Üdvözlet, azaz Krisztus megtestesülésének jelenete zajlik, jobboldalt Szent József egérfogókat fabrikál.
Mindeme hagyomány tekintélyére támaszkodva tehát úgy pontosítottam Eco szövegét a magyar fordításban, gondosan eltörölve bakijának nyomait:
Leírásuk után a Physiologus azt is bemutatja, hogyan és miért hordoz mindegyikük valamilyen etikai és teológiai tanítást. Az oroszlán például, amely farkával törli el tulajdon nyomait, hogy így rejtőzzék el a vadászok elől, Krisztus szimbóluma, aki elrejti isteni természetét a gonosz elől.
A Krisztus emberi természetével rászedett és aztán keserűen csalódott sátán motívuma a középkort követően a háttérbe szorul, de nem tűnik el teljesen. Távoli visszhangját még olyan váratlan helyekről is visszahalljuk, mint Carman Sunday’s on the way-e.
The demons where planning on having a party one night. They got beer and Jack Daniels and pretzels, a little red wine, and some white. They were celebrating how they crucified Christ, on that tree. But Satan, the snake himself, wasn’t so at ease. He took his crooked finger and he dialed the phone by his bed, To call an old faithful friend, to know for sure, that he was dead. He said, “Grave, Grave tell, did my plan fail?” Old Grave just laughed and said, “Oh man, the dude is dead as nails.” Chorus: Well hey, hey, hey on Friday Night, they crucified the Lord at Calvary, But He said, “Don’t dread, in three days, I’m gonna live again, you’ll see.” When problems try to bury you and make it hard to pray, It may seem like Friday night, but Sunday’s on the way! A tranquilizer and a horror flick could not calm Satan’s fear. So Saturday night, he calls up the grave… scared, of what he’d hear. “Hey, Grave, what’s goin’ on?” Grave said, “Man, you called me twice, and I’ll tell you, once more again boss, the Jew’s on ice!” Devil said “Man grave, do you remember when old Lazarus was in his grave? You said everything’s cool and four days later, BOOM, Ol’ Lazarus, he was raised! Now this Jesus, He is much more trouble than anyone has been to me. And he’s got me shocked, cuz He says, he’ll only be there three!” Chorus Sunday morning Satan woke with a jump, ready to blow a fuse. He was shaking from the tips of his pointed ears, to the toes of his pointed shoes. He said “Grave tell me is He alive? I don’t want to lose my neck!” Grave said, “Your evilness, maintain your cool. You are a wreck!” Grave said, “Now just cool your jets, Big D, my sting is still intact, You see, Jesus is dead forever, he ain’t never coming back, so just mellow out man, just go drink up or shoot up, but just leave old Grave alone, and I’ll catch you la… la… oh no! OH no! OH NO! OH NO… SOMEBODY’S MESSING WITH THE STONE! Then the stone was rolled away and it bounced a time or two, and an Angel stepped inside and said, “I’m Gabriel, who’re you? And if you’re wondering where the Lord is, at this very hour, I’ll tell you he’s alive and well, with resurrection power!” Chorus | A démonok nagy partit terveztek aznap éjszakára sört vettek, Jack Danielst, perecet, egy kis vörös bort, egy kis fehéret Azt ünnepelték, hogy feszítették fel Krisztust arra a fára, de Sátán, a kígyó maga, nem volt olyan laza. Fogta a kampós ujját, és feltárcsázott az ágya mellől egy jó öreg megbízható barátot, hogy biztos legyen benne: tényleg meghalt-e. Aszongya: „Sír, Sír, mondd csak, kudarcot vallott a tervem?” de a jó öreg Sír csak nevetett, hogy „ember, a figura halott mint a kő.” Refrén: Péntek este megfeszítették az Urat a Kálvárián, de Ő azt mondta: „ne parázzatok, három nap és újra élek, meglátjátok”. Ha a gondok eltemetni látszanak, és imádkozni nehéz, úgy látszhat, mintha péntek este volna – de már úton a vasárnap! Egy nyugtató és egy horrorfilm se tudta lecsillapítani Sátán aggódását úgyhogy szombat este újra felhívta a sírt, előre tartva tőle, mit fog hallani. „Hé Sír, mi a nagy harci helyzet?” mire a Sír: „ember, már kétszer hívtál, de megint csak azt mondhatom neked, főnök, hogy hidegre tettük a zsidót!” Az Ördög: „Ember, emlékszel, mikor az öreg Lázár a sírban volt? Akkor is azt mondtad, minden fasza, s négy nappal később BUMM, az öreg Lázár feltámadt! Ez a Jézus, ez nagyobb fejfájást okoz nekem, mint bárki valaha, és most tényleg lesokkolt, mert azt mondta, ő csak három napig marad!” Refrén Vasárnap reggel Sátán hánykolódva ébredt, az idegösszeomlás szélén állt, reszketett csúcsos füle hegyétől le a csúcsos cipője orráig. Azt mondja: „Sír, mondd meg, él? Nem akarom kitörni a nyakam!” A Sír azt mondta: „Ördögséged csillapodjon, hát majd szétveti az ideg.” A Sír azt mondta: „Engedd el magad, Big D, a fullánkom még ép, figyusz, Jézus halott örökre, soha többet nem jön vissza, úgyhogy lazíts, ember, igyál vagy lődd be magad, csak hagyd már békén az öreg Sírt, és később majd visszahí… hí… ó nem! Ó nem! Ó NEM! Ó NEM… VALAKI BABRÁL A KŐVEL! A kő elgördült, ugrott egyet-kettőt, egy angyal lépett be, és így szólt: „Én Gábriel vagyok, és te ki vagy?” Ha kíváncsi vagy rá, hol van épp most az Úr, hát megmondom, kösz, jól van és él, a feltámadás erejével.” Refrén. |
4 megjegyzés:
Ilyenkor mindig ledöbbenek, hogy hány és hány rétege van még a műveltségnek azokon a határokon túl, melyeket még belátok. Remek, de egyben frusztráló is. :))
József
Magam is pontosan így vagyok ezzel… :)
Sunday's On The Way: all respect to Carman, de a szám a Take 6 feldolgozásában és előadásában mérföldekkel veri az eredetit.
Melegen ajánlom a teljes So Much 2 Say albumukat, amelyen ez a szám is van: számomra ez az album az a cappella gospel csúcsa.
Elnézést, ha off voltam. :-)
Zseniális ! Dehát ezért járok ide :)
Megjegyzés küldése