A Wang folyó versei: Távoli Fortepan

7.34. A Szabadság-híd pesti hídfője, a Vásárcsarnok és a Közgáz a gellérthegyi kilátóról

Jó ideje már, hogy írtam a Fekete Etnográfusról, aki nagy odaadással járja Moszkva bontás előtt álló házait és Oroszország elhagyatott falvait, és menti mindazt, amit az elköltözők már nem tartottak érdemesnek magukkal vinni: elsősorban régi családi fotók tízezreit. Az akkori posztnak a Kosztromai Fortepan címet adtam, utalva a két gyűjtemény hasonló talált tárgy-jellegére, s hogy mindkettő nagy szerepet játszik a kollektív emlékezet hiátusainak kitöltésében. Az elmúlt hetekben felrakott posztok azonban még ennél is szorosabbra vonják a rokonságot. Az a nagy családi fotógyűjtemény ugyanis, amelyet az Etnográfus a Moszkva nyugati szélén álló Kuncevo lakótelep egy kiürített lakásából hozott el, szép számmal tartalmaz magyarországi fotókat is az 1950-es és 60-as évekből. Egy szovjet katonatiszt családjáról van szó, akik szemmel láthatólag utaztak is sokat, a Krímtől és Odesszától a nagymama faluján és Lwówon át egészen Prágáig, de bizonyos képek – néhány oroszországi, esetleg a lwówiak, de a magyarországiak mindenképpen – arra utalnak, hogy a családfő (és talán más rokonok/barátok is) katonai szolgálatot is teljesítettek itt.

Végignéztem az idáig felrakott hét részletet, és kiválogattam belőlük azokat a képeket – ötven körülit, az összes eddigi kép egyhetedét – amelyek biztosan vagy esetleg magyarországi helyszíneket ábrázolnak. Ezeket teszem itt közzé nagy képek és mozaik formájában. A képek száma az eredeti közlés sorszámára (lásd alább), ill. azon belül a kép számára utal. Arra kérem a játékra idáig is könnyen kapható olvasóinkat, nézzék át először ezeket a képeket, és írják meg, melyiken milyen helyszín látható, nem fukarkodva az esetleges történelmi vagy hangulatfestő részletekkel. Ezeket a beérkezéssel párhuzamosan rakom fel majd az egyes képek alá, és továbbítom a szerzőnek. Azután pedig nézzék végig az eredeti fotósorozatokat. Egyfelől azért, hogy nincs-e köztük olyan további magyarországi fotó, amelyik elkerülte a figyelmemet. Másfelől pedig azért, mert ebből a sokféle töredékből, helyszínből, életképből, szép vagy ijesztő arcból olyan világ és olyan életek bontakoznak ki, amelyek megismerésére, noha itt éltek közöttünk – sőt részben még mindig itt élnek – annak idején többségünknek nem sok lehetősége volt.