Karácsonyi üdvözlet

Finnugor nyelvű orosz karácsonyi képeslap Lembergből, 1916

Kilencvenöt éve, 1918. január 6-án, az orthodox karácsony ünnepén Kégl Sándor, a legnagyobb magyar iranista karácsonyi üdvözlőlapot kapott szentkirálypusztai birtokán.


1918. január 6.
Levél Scserbakovtól
Sándor báró, és az Ön egész házának legalázatosabb tiszteletemet küldöm. Báró, kérem, ha jött nekem otthonról csomag vagy levél, kérem, küldje át. Én Albániában tartózkodom, és minden orosznak üdvözletemet küldöm. Címem megírva. Kérem, küldjön választ. Báró, ha úgy tartja kedve, kérem, alázatosan kérem, mindannyiukat kérem, hogy küldjenek nekem egy kevés kétszersültet. [?] A legalázatosabban, Scserbakov

Ki volt ez a Scserbakov, miféle oroszoknak küldött karácsonyi üdvözletet, és miért gondolta, hogy Albániában legközelebb Szentkirálypusztáról juthat kétszersülthöz?

Nem Scserbakov volt az egyetlen orosz ezidőtájt, aki kisebb-nagyobb ügyekben a Kégl-család támogatását kérte. A levelezőlapot tartalmazó paksamétában több más hasonló levelet is találunk.


Címzett: Alexander Kerlovics Kegl
Nemes uram, Alexander Kerlovics, engedje meg, hogy írásban kérjem meg, legyen olyan kedves, amikor Budapestre utazik vegyen nekem egy borotvát és egy borotva élesítésére alkalmas eszközt, kérem, ne tagadja meg ezt a kérést.
Alexej Tuzkov


Kégl Sándor
E.V.B. [legnagyobb méltóság]
Tisztelt Uraság!
Harminc koronát szeretnék kölcsönkérni, annak a pénznek a terhére, ami Kiskunlacházán-Áporkán van vagy tartson vissza a kiadandó díjamból. A pénzből szeretnék vásárolni … [egy szó a cenzúra által törölve]
Pjotr Korobcsenko


Címzett: Őkegyelmessége Alexander Kerlovics
Kegyelmes Alexander Kerlovics, engedje meg, hogy megkérjük Önt, tartson magánál minket örökre munkára, azon tíz ember között, akiket télre magánál akar tartani.
Alexej Tuzkov, Ivan Grisov. Kérem Önt, legyen szíves, tartson meg minket.





Kégl János úrnak (postai pecsét 1917. január 23-án Zalaszentiván)
Feladó: Vincek Szevcsak
Még mindig itt ülünk Zalaegerszegen, és az indulásról a legkevesebbet sem tudunk, csak hogy még hosszan itt kell ülnünk. Az élet a táborban nagyon, de nagyon nehéz, ami az élelmezést illeti – az étel borzalmas. Ezért kérjük Önt, Báró, ne hagyjon minket magunkra és küldjön nekünk legalább egy csomagnyi kenyeret, amiből nekünk nagyon kis mennyiséget adnak.
Üdvözöljük Önt, drága Báró, és kérjük, adja át köszöntésünket nővérének és fivérének.
Még egyszer kérjük, emlékezzék a mi igyekezetünkre, mikor Önöknél voltunk, és ne hagyjon minket ebben a nehéz helyzetünkben. Mi e nélkül is emlékezni fogunk Önre, hogy az utolsó alkalommal olyan jól ellátott minket, de most is éltet minket a remény, hogy ezúttal is megsegít minket.
Maradunk hálás szolgái:
Zalaegerszeg. Fogolytábor. Egyes csoport. 4. barakk
Nr. 19353 Jan Siskovszki
Nr. 19354 Vicenti Sevcsak
Nr. 19362 Juzef Szamszonjuk
Nr. 19352 Viadiszlav Romanjuk
Nr. 19358 Juzef Sidurkevics
A postacím mindenkié, bármelyikünknek lehet küldeni mindannyiunk részére [a csomagot]. Nr. 19353 Jan Siskovszkij
Boldogságot kívánunk Önnek, drága Báró

Az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia vezetése lehetővé tette – elsősorban kis- és középbirtokosok számára –, hogy a birtokukról besorozott munkaerő pótlására az ország területén lévő orosz hadifoglyok közül munkásokat igényeljenek. Így tett Kégl Sándor és János is, amikor legkésőbb 1916-tól kezdve bizonyos számú – talán 10 és 20 közötti – orosz hadifoglyot foglalkoztattak birtokukon.

Hogy pontosan hány orosz, mikortól meddig, és mit dolgozott a birtokon, arról semmi közelebbit nem tudunk. Csupán a velük való itteni bánásmódról értesülünk azokból a levelekből, amelyeket már a birtokról való távozásuk után, különböző fogolytáborokból írtak, s amelyeket Kégl Sándor szintén megőrzött levelei között.


1918/12/19
Kégli János úrnak
Felejthetetlen Uraság!
Fogadja közös hatalmas hálánkat az Ön nagylelkűségéért és együttérzéséért a mi siralmas állapotunk iránt. Nem találom a megfelelő szavakat, melyek kifejeznék az Ön iránti hálámat, amiért akkora figyelemmel viseltetett irántunk az Önnél töltött időszak alatt és különösen az utolsó napon – az elutazásunk napján…
Még Budapesten vagyunk, hogy hova irányítanak innen minket, még nem tudjuk. Fogadják üdvözletünket és hálásak vagyunk Önnek és tiszteletreméltó fivérének és nővérének.
A foglyok: Vincek és a többiek




Címzett: Kégly János úr
Igen Tisztelt Úr!
1917. szeptember 1. [postai pecsét: november 22.]
Fogadja hálámat, tiszteletemet az Ön jólelkűségéért, őszinteségéért, tiszteletéért irántam két éves szolgálatom alatt. Tiszteletem azért is, hogy nem esett bántódásom, mindig kegyes volt hozzám.
Hálás vagyok őszintén a hatalmas nagylelkűségéért. A szimpatikus és jószívű nővérének köszönöm tisztelettel a bánásmódot. Örökre hálával fogok emlékezni a családra.
Maradok a táborban, Dunaszerdahelyen, amit Ön is ismer.
A. Kabardin

Illetve egyvalamit mégiscsak megtudunk az orosz foglyokról. Mégpedig azt, hogy nem is annyira oroszok voltak.

Kégl Sándor, aki a nyelvek tucatját beszélte és jegyzetfüzetei tanúsága szerint gyakorolta nap mint nap, nem lett volna hű önmagához, ha a hadifoglyok kiigénylése során nem veszi figyelembe anyanyelvüket. Jegyzetfüzetéből kiderül, hogy míg a foglyok náluk dolgoztak, folyamatosan tanult tőlük legalább két nyelven, csuvasul és mordvinul, sok más európai kutatóhoz hasonlóan kihasználva azt a ritka alkalmat – amelyre addig sem igen, aztán meg évtizedekig egyáltalán nem nyílt lehetőségük –, hogy az orosz birodalom egzotikus adatközlői házhoz jöttek.




E tanulmányok és egyáltalán a kor beszédes dokumentuma az a kétoldalas vers, amely „A honvéd dala” címet viseli. Ez a honvéd azonban, noha a Kárpátokban áll őrt és ott esik el a hazáért, apja, anyja és felesége nagy bánatára, nem magyar, mint várnánk – hanem orosz.


A honvéd dala

Szél a tenger felől keletről nyugatra; / Kárpáti hegyek hasadékaiban; / Folynak ott a vérfolyamok; / reggeltől alkonyatig. / Tompa dörej hallatszik onnan; / puskák ropognak; / srapnel gránátok robbannak; / a földet taposóakna dobja magasba. / Katonák harcolnak az igazságért; / és a halál nem rémíti a hősöket; / újra csatába mennek bátran / a Szűz Anya oltalma alatt. / És otthon az apa a családi körben / és a vele kesergő anya; / harcosokról olvasnak az újságban, / fiukról szeretnének tudni. / A bajtársak írnak a fiukról; / hirtelen könny csordult szemükből; / jelentik: az Ön fia elesett; / harci parancsot teljesített. / A hegyekben halt meg felderítésen / messze a szülőhazától; / senki sem ismeri meg sírját / az oroszföld honvédjének. / És otthon a fiatal feleség / a gyerekek fölé hajolva / keserű könnyeket hullajt, / midőn férjére emlékezik. / Jószívűen, vidáman búcsúzott; / újra és újra hozzám simult; / most pedig nehéz kő nyomja / örökre a nő szívét. / Nem látom már többé a férjem / a gyermekeknek sem lesz apja; / árvák maradtak örökre / és keserű lesz mindvégig az élet.

Orosz hadifoglyokat kísérnek Lembergben, 1916

Sőt valószínűleg nem is orosz. Az ismeretlen lejegyző ugyanis az orosz dal után az első három versszakot csuvasul is leírta. A vers ilyenformán eredetileg a Kárpátokban harcoló csuvas honvédek dala lehetett, éppolyan mélabús dal, mint az ugyanott ellenük harcoló magyar honvédek dala.

Ismeretlen orosz katona fényképe Kégl Sándor levelei között

Noha ez néhány orosz nyelvű levélből álló köteg egyáltalán nem tartozik a Kégl-hagyaték tudományos szempontból jelentős részei közé, mégis olyan vonásaira világít rá a nagy tudósnak, hogy külön oldalt szenteltünk nekik a Kégl-hagyaték internetes kiadásában.

Orosz hadifoglyok Magyarországon, 1917 k.