A tanú

A Hermann-kávéház a Kőbányai Casino földszintjén, 1910 körül

Emlékeznek még a bejegyzésre a Kőbányai Casinóról, a negyed kulturális életének egykori központjáról, amely 1999-ben lett volna száz éves, ha a nagy lakótelep-építési hullámban – teljesen szükségtelenül, csak a múlt eltörlésének szándékával – fel nem robbantják?

Szerencsére van, aki emlékszik. Farkas Gábortól kaptam néhány napja ezt a levelet:

„Hajdan olvastam a posztodat, amiben megjelent ez a kép. S a képen álló fáról írtad: „És áll még az egyik görbe fa is.”

Idén Kőbányára kerültem munkám révén, s eldöntöttem, hogy lombozat nélküli állapotában lefényképezem az érintett fát. Ennek ma jött el az ideje. Mellékelem a fényképet, hátha érdekel.

Ha az url-ben jó az év megjelölése, akkor az első mintegy 50 évvel ezelőtt készült. Ez idő alatt a fa nem sokat hízott. Tüzetesen nem vizsgálódtam, de szerintem celtisz ill. nyugati ostorfa a faja.”

1903, valószínűleg már itt van csemeteként, a Casino sarkától jobbra

1956, miután a Casino szovjet tankbelövést kapott

1963, háttérben még a Casinóval

2013, háttérben a lakóteleppel