Drága barátaim

Ezt a levelet, amelyet Lucian Mîndruță román újságíró és televíziós személyiség tett közzé december 1-én, Románia nemzeti ünnepén, Erdély és Regát egyesülésének hivatalos évfordulóján a gândul.info portálon, azóta már több százan megosztották magyar oldalakon. Mégis érdemesnek tartom közzétenni itt, az ünnepre visszadatálva, egyrészt mert annyira illik a Wang folyóhoz, másrészt hogy pótoljam a közkézen forgó magyar fordítás hiányosságait, harmadrészt pedig hogy angol és német fordításban is olvasható legyen – éppen azok számára, akiknek szól, s akik ma már nem olvasnak románul. S negyedrészt azért is, mert nagyon meg kell becsülni az ilyen ritka gesztust. Hiszen elég elolvasni az eredetiben a román olvasók komentárjait ahhoz, hogy világos legyen: messze nem mindenki gondolkodik még így az egységét ünneplő ország sokszínű történelméről és más állampolgárairól.

Dragi prieteni maghiari, germani, turci, tătari, bulgari şi evrei! De ziua noastră, aşa să ştiţi că vă mulţumesc. Vă mulţumesc, dragi maghiari, pentru frumoasele oraşe din Transilvania, pe care poate că puteam să le păstrăm mai bine. Vă mulţumesc pentru că ştiu cât de greu e în ziua de azi, când noi sărbătorim o patrie mai mare, să nu vă gândiţi că voi v-aţi ales doar cu o patrie mai mică. Vă mulţumesc, dragi germani. Nu doar pentru castelele teutone şi cetăţile voastre ţărăneşti la care ne ducem copiii în week-end, uitând adesea să le spunem cine le-a făcut, dar şi pentru regele pe care ni l-aţi dat: Carol I de Hohenzolern. Datorită lui avem o ţară mare, cu reguli pe care încă încercăm să le respectăm! Vă mulţumesc, dragi turci şi tătari: voi adăugaţi mirodeniile Orientului, nu doar în mâncarea pe care o numim naţională (a voastră, de fapt), ci şi în felul nostru de a fi: Nastratin Hogea e şi-al nostru! Vă mulţumesc, dragi bulgari, că aţi putut să treceţi peste pierderea provinciei Dobrudja acum 100 de ani, că să avem şi noi ieşire la mare (deşi, uite, ca tot la voi tragem în concediu!). Vă mulţumesc şi vouă, dragi evrei, atât de prigoniţi, pentru că ne-aţi dat atâtea generaţii de doctori şi profesori şi matematicieni şi poeţi. Vă mulţumesc pentru Tristan Tzara (a fondat curentul dadaist, prima mişcare artistică globală în care avem şi noi un întemeietor), dar şi pentru Mihail Sebastian, tratat atât de rău de generaţia bunicilor mei… Am uitat pe cineva? Sigur că da: România e făcută şi de ţigani, armeni, greci, italieni şi evrei, ba chiar şi francezi. Ei, da, de ce credeţi că se numeşte Facultatea de Medicină Carol Davila? Vă mulţumesc tuturor şi-mi pare rău că atâţia aţi plecat! Şi-mi pare rău că destui dintre cei care au rămas nu se simt mereu cofortabil în Romania pe care am construit-o. Aş vrea doar să ştiţi că, pentru mine, e şi ţara voastră. Mai bogată pentru că sunteţi. Mai frumoasă pentru istoria pe care o reprezentaţi. Mai săracă atunci când nu mai sunteţi să munciţi şi să visaţi alături de noi. M-am gândit să vă spun asta, într-o zi când auzi încontinuu şi peste tot doar cuvântul “român”. Pentru mine, România e întreagă doar cu voi! Maghiari şi germani şi turci şi bulgari şi tătari şi evrei…

Kedves magyar, német, török, tatár, bolgár és zsidó barátaim! Nemzeti ünnepünkön szeretnék köszönetet mondani nektek. Köszönöm nektek, kedves magyarok, a szép erdélyi városokat, amelyekre talán jobban is vigyázhattunk volna. Köszönöm, mert tudom, hogy amíg mi a nagyobb hazát ünnepeljük, számotokra milyen nehéz nem arra gondolni: a ti hazátok kisebb lett. Köszönöm nektek, kedves németek. Nem csak a teuton lovagok által épített kastélyokat, és szászföldi falusi várakat, ahová hétvégén kirándulni visszük gyermekeinket (és gyakran elfelejtjük elmondani nekik, ki építette azokat), hanem I. (Hohenzollern) Károly királyunkat is. Neki köszönhető, hogy van egy nagy országunk, törvényekkel, amelyeket még csak próbálunk betartani. Köszönöm nektek, kedves törökök és tatárok: ti adjátok hozzá a Kelet fűszereit nem csak nemzetinek tartott ételeinkhez (amelyek valójában a tieitek), hanem ahhoz is, amilyenek vagyunk: hiszen Naszreddin Hodzsa a miénk is! Köszönöm nektek, kedves bolgárok, hogy túl tudtátok tenni magatokat Dobrudzsa száz évvel ezelőtti elvesztésén, különben el lennénk vágva a tengertől (noha lám, nyaraláskor még így is hozzátok húzunk!). Köszönöm nektek is, kedves sokat üldözött zsidók, amiért annyi generáció orvost, tanárt, matematikust és költőt adtatok nekünk. Köszönöm nektek nemcsak Tristan Tzarát (a dadaizmus atyját, az első olyan egyetemes művészeti irányzatét, amelynek így mi is adhattunk egy alapítót), de Mihail Sebastiant is, akivel olyan csúnyán elbánt a nagyszüleim generációja. Elfeledkeztem valakiről? Hát persze: hiszen Romániát cigányok, örmények, görögök, olaszok, zsidók, sőt franciák is alkotják. Hát mit gondoltok, kiről nevezték el a Carol Davila orvosi egyetemet? Köszönöm nektek mind, és sajnálom, hogy olyan sokan elmentek közületek! Sajnálom, hogy az itt maradottak gyakran nem érzik jól magukat az általunk felépített Romániában. Szeretném, ha tudnátok, hogy számomra ez a ti hazátok is, amely gazdagabb attól, hogy vagytok. És szebb az általatok képviselt történelemmel. És szegényebb, ha nem vagytok itt többé, hogy velünk együtt dolgozzatok és álmodjatok. Úgy gondoltam, mindezt egy olyan napon mondom el nektek, amikor mindenütt folyamatosan csak azt a szót lehet hallani: „román”. Számomra Románia csak veletek együtt teljes. Magyarokkal és németekkel és törökökkel és bolgárokkal és tatárokkal és zsidókkal…