Bakhtiari sátrak


Régóta szeretnék már írni az Iszfahán fölött, a Chahar Mahal hegyvidékén élő bakhtiari nomádokról, akik még ma is úgy vonulnak milliós tömegben nyári szállásukról a télire, a völgyekből a hegyi legelőkre, lélegzetelállító utakon át, hegyi folyókat nyájukkal együtt átúszva, mint ahogy az első iráni néprajzi film, a Grass (1925) bemutatja, s akik tavasszal színes ponyvás szekerekkel ereszkednek le Iszfahánba, hogy letegyék a bazárban a télen készített szőtteseiket. Kezdetnek álljon itt most csak az a fotósorozat, amelyet Alieh Sâdatpur – az öreg bicikliket megörökítő iszfaháni fotográfusnő – készített róluk, s amelyet Bahman Alaeddin azaz Masoud Bakhtyari bakhtiari népzenész blogján találtam. A kísérőzenét is az ő lemezéről vettem.


Masoud Bakhtyari (Bahman Alaeddin): Tey tum rah تی توم ره /Râh-e bârik راه باریک (Sikátor) (4'13"). A Bahang بهنگ /Arus عروس (Menyasszony) (2007) lemezről.




2 megjegyzés:

Kinga írta...

Olyan ez a zene, mintha maga a szel lenne, ami ezek kozott a kopar dombok kozott biztos mindig fuj.

Studiolum írta...

Igen, tényleg olyan. És ugyanolyan végeérhetetlen is.