minden mennyiségben, méretben, formában, színben. A legelső dolog, amivel az isztambuli repülőtéren az érkezési oldalra kilépve találkozik az ember, az Armine divatcég plakátja, amelyen egy rendkívül csinos fiatal kendős nő látható. Ettől kezdve az egész város tele van kicsi, nagy, óriás és gigantikus plakátokon különféle csodaszép kendős nőkkel. És nem csak a plakátokon. Mire beértem a belvárosba, teljesen fel voltam lelkesülve: Isztambulban divat lett a kendő.
Der makām-ı Şūri Semâ’i (Mss. D. Cantemir 256). Savall: Istanbul, 3'33"
Négy évvel ezelőtt innét mentünk Perzsiába, ahol teljesen el voltam bűvölve attól, hogy micsoda elképesztően kifinomult divatozást lehet művelni a szigorúan szabályozott fekete csadorral, de az isztambuli kendőviselet semmilyen különösebb benyomást nem tett rám, s nem tűnt úgy, mintha lényegesen különbözne a nálunk szokásostól.
Most azonban azonnal feltűnő, hogy milyen sok nő hord kendőt. Nemcsak az idősebbek és szegényebbek, hanem tömegével a fiatalok, a nyilvánvalóan jómódú és magasan kvalifikált nők is, a még a szemet is eltakaró lepeltől kezdve az egészen artisztikus és extravagáns kompozíciókig mindenféle kendőt viselnek. És ebben láthatóan nagy örömet találnak.
Kétségtelen, hogy a fiatalok körében az Armine cég határozza meg a trendet: decens, kifinomult pasztell tónusok, virágos minták, természetes, finom anyagok. Nemcsak kendőt árulnak, hanem egész kollekciókat, ruhát, kiegészítőket, mindent mindennel harmonizálva.
Emellett azonban sokan vannak, nemcsak fiatalok, hanem idősebbek is, akik élve a hatalmas kínálat adta lehetőséggel a kendő és a ruha kompozíciójában hasonlóképpen kifinomult, de egyéni összeállításokat viselnek.
Azt hiszem soha életemben nem láttam még olyan divatot, amely ilyen mesebeli sokféleségben és gazdagságban mutatta volna fel, hogy mi mindenféleképpen lehet szépnek és nőiesnek lenni.
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
11 megjegyzés:
Én is megcsodáltam a kendőket és vettem is néhányat, de rám férne egy szép "kázsmér" mintás ismét! Persze Isztambul nélkül a kendők nem olyan izgatóak...
Nem értem ezt az írást. Itt nem divatról, hanem vallásról van szó.
Kis segítség.
a kendők gyönyörűek, a nők is, de a viselés mögötti gondolat nagyon nem tetszik.
Nehéz kérdés, benne van a 20. századi Törökország fejlődésének minden féloldalassága.
Azt hiszem, az elkerülhetetlen, hogy az Erdogan óta újra az iszlám és ottomán gyökerek felé forduló Isztambulban ismét tömegesen kendőt viseljenek a nők, ki ilyen, ki olyan okból. Ami viszont sajátos a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest, az az, hogy ebből hirtelen divatot csináltak, mégpedig keleti módra kifinomult divatot. Ami nagyon is helyes irány, ha belegondolunk, hogy ennek konkrétan Isztambulban a fundamentalista vahabiták kemény puritanizmusa lenne az alternatívája. De ha a nők veszik a kezükbe a kendőviselés szabályozását, az jelentős mértékben kihúzza a vahabiták alól a szőnyeget, hogy Isztambulhoz illő képpel éljek.
Nem jó a kendőt minden további nélkül a fundamentalizmussal és az elnyomással azonosítani. A kendő jelenthet elnyomást és jelenthet szabadságot. A kendő elhagyása a hetvenes években Magyarországon a paraszti kultúra brutális szétverésének, és ugyanekkor a táncház-mozgalomban a viselése az elnyomás elleni tiltakozásnak a jele volt.
Én pont a szabadságom megőrzése miatt tartom rendkívül fontosnak, hogy ne kulcsszavakból konsturáljak egy valóságot, hanem a maguk bonyolultságában legyek képes látni a dolgokat. Például, hogy a fundamentalista vezetésű Iránban milyen kreatívan viselik - a nyilvánvalóan vallásos nők is - a csadort. Ha a csadorra elkezdünk fujjogni és ezzel letudottnak tekintjük a dolgot, akkor nem vesszük észre azt a kreativitást és belső szabadságot, amit ezek a nők pont a csadorjukon keresztül megmutatnak - és úgymond jogaik védelmében ugyanúgy semminek tekintjük őket, mint amivel a fundamentalista vezetést vádoljuk.
Nyilvánvaló, hogy az iszlám vallás megerősödése Törökországban hozzájárul ahhoz, hogy a nők kendőt viseljenek. Ez azonban nem hiszem, hogy önmagában magyarázná azt a kreativitást és kifinomultágot ahogyan viselik. És különösen nem hiszem, hogy az iszlám fundamentalizmus okozná ezt, már csak azért sem, mert például Iránban pont a fundamentalizmus és az elnyomás elleni tiltakozásként visel néhány kivételesen bátor nő színes kendőt. Én még soha nem láttam, hogy bármifajta fundamentalizmusból kreativitás és szabadság származott volna. Érdemes ezenkívül bemenni az Armine oldalára és megnézni, mennyire európaiak azok a ruhák - engem leginkább a Promod és a Zara kollekcióira emlékeztetnek - amelyekkel a kendőket kombinálják. Érdekes kérdés, hogy az isztambuli kendőviselet miért ennyire kifinomult és kreativ.
Én sajnos nem ismerem a török társadalmat annyira, hogy erre válaszolni tudjak, itt csak azt az örömömet akartam megosztani másokkal, hogy ezzel találkoztam.
Én csak a régi rítusú misén szoktam hordani kendőt, de ott nagyon szeretem. Azt hiszem, nekem így a jó: egy különleges alkalomhoz, a miselátogatáshoz kötődik. :)
Tényleg, a régi rítusú miséken mindig van néhány szép kendő.
Én gyerekkorom óta - azt hiszem a parasztasszony nagymamám és a falusi nénik kendői miatt, amelyek egyszerre voltak a számomra titokzatosak és otthonosak - nagyon szeretem a kendőt.
Sokat tanultam belőlük a hetvenes és a nyolcvanas években,amikor a mindenféle - nem csak a politikai - önkifejezés eszközeiként nagy divatjuk volt nálunk.
Noha manapság éppen más áramlatok vannak a divatban, én változatlanul szeretem és nap mint nap használom őket. Isztambulból is hoztam egy szépet magamnak. :)
Csak most találtam erre a bejegyzésre, de ujjong a szívem. Nekem is épp a magyar viseletekben használt kendők jutottak eszembe. Gyerekkoromban tanyán nőttem, egy sváb és egy tót falu szomszédságában, ahol az idős asszonyok kendőt viseltek még. Fekete kendőt. De a fiatalabbak, így édesanyám is kötött kendőt a munkához. Gyerekkoromban mindez az asszonyok elcsúfítását jelentette számomra. Nagyon elleneztem:)) De még ebben is volt aki "divatozott". A fekete kendőn voltak fényes fekete rózsaminták, vagy fekete csipke, fodor, ez s az. Na, azt egyesek meg is szólták ugye:)
Azután, amikor később megismertem a még régebbi, különb-különb kendőviseleteket szerte az országban, nagyon-nagy örömet éreztem én is. Az asszonyi találékonyság netovábbja, ahogy a Jászságban hordták a kerepílyes féketőket, vagy ahogy kalotaszegen használták a kendőket arra, hogyan emeljék ki vele az arcuk szépségét, a szemük csillogását. Hát még a minták, hímzések, s az ahogy megkötötték , ahogy kontyot tettek alá.
Engem ez a cikk erre emlékeztet. És épp arra, hogyan maradnak a nők, mindenkor, minden időkben a legszebbek!
Talán - most hogy immár testközelben zajlik a dolog - olvassuk el ezt a cikket.
Megjegyzés küldése