A medve visszalő

Az El Jueves felségsértésért perbe fogott melléklete szerint Mitrofan medvének azért adtak vodkát vadászat előtt, hogy „egyenlő feltételekkel” induljon Juan Carlos királlyal szemben. Elég egy pillantást vetnünk a király arcára a melléklet címlapján, hogy megértsük, milyen feltételeket kellett ehhez teljesítenie a medvének. Pedig ha valóban egyenlő feltételekkel akarták volna indítani, akkor még valamit illett volna adni neki: puskát a kezébe.

Ezt a 16. századi puskás medvét Bad Guide találta Julius von Schlosser Die Kunst- und Wunderkammern der Spätrenaissance (1908) könyvében, a reneszánsz „csodakamrák” első és máig alapvető monográfiájában. A rejtélyes „Pisam” szó a képaláírásban, mint Language Hat rámutat, az „illatszer”, szűkebb értelemben „pézsma” jelentésű német Bisam régies formája. A végső soron arab eredetű szó – bašām, البشام, balzsamcserje, Commiphora gileadensis – a gyökere a magyar “balzsam” és “pézsma” szavaknak is. Hogy mi köze a medvének a pézsmához, az a könyvből nem válik világossá. Schlosser a szót háromszor is használja, minden alkalommal ebben a régies formában és idézőjelben, ami arra utal, hogy a medvével egykorú forrásból idézi. De mintha ő is bizonytalan lenne összefüggésük mikéntjében. A kép mellett még pézsmatartó szelencének mondja a medvét:

Dagegen werden zahlreiche Parfums, Moschus, Ambra, Räuchenpulver erwähnt, die man in Gefäßen aufzubewahren liebte, denen die Gestalt von Vögeln … aber auch von Bären, Schafen oder der Königslilie gegeben war.

Ezzel szemben sokféle illatszert, pézsmát, ámbrát, tömjént emlegetnek, amelyeket szívesen őriztek madár, sőt medve, bárány vagy liliom formájú edényekben.

A „medve” szóhoz tartozó 35. lábjegyzetben azonban már kétértelműen ezt írja:

Solche Tierfiguren, mit wohlriechenden Pasten belegt, finden sich noch, von der alten Ambraser Sammlung her, im Wiener Hofmuseum: Bär mit Flinte aus dem XVI. Jahrhundert (s. die Figur im Texte).

Ilyen jó illatú kenőccsel bevont/megrakott állatfigurákat még ma is találunk a régi ambrasi gyűjteményből a bécsi udvari múzeumban: egy medvét puskával a 16. századból (lásd a szövegközi ábrát).

Harmadjára pedig már egyértelműen az ellenkezőjét mondja, mint az elején:

Auch der Bär als Flintenschütze, „aus lauter Pisam, inwendig ganz golden, mit Diamant, Rubin und Perl verziert”, ist noch vorhanden, er gehört zu jenen Nippes, die mit wohlriechender Masse überzogen, schon im Mittelalter an den Höfen beliebt waren (s. o. Fig. 14).

A lövész-medve „színtiszta pézsmából, belül teljesen arany, gyémánttal, rubinttal és gyönggyel díszítve” is megvan még; azok közé a nippek közé tartozik, amelyeket jó illatú kenőccsel bevonva már a középkorban is kedveltek az udvarokban (lásd a fenti 14. ábrát).

Nehéz azonban elképzelni, hogy egy aranyból készült, drágakövekkel díszített szelencét kívülről vontak volna be az aranyárban mért illóolajjal, ráadásul olyan vastagon, hogy már azt lehessen írni, hogy abból készült. Ha ez egyáltalán lehetséges volt – például valamilyen szilárd keverék formájában, aminek azonban a „színtiszta pézsma” kifejezés ellene mond –, akkor mire volt jó az arany és a drágakövek, amelyek ilyenformán nem látszottak? És mire szolgál az a nyilvánvaló ajtócska a medve lábai között, ha nem a szelencében lévő illatszer kivételére vagy párologtatására?

Gyanúnkat növeli, hogy a forrás, amelyből Schlosser idéz, nem egészen azt mondja, amit ő. Alois Primisser Die kaiserlich-königliche Ambraser-Sammlung (Bécs 1819) című katalógusa a 232. oldalon a „Gefäße und Kleinode aus Gold und Edelsteinen. Im II. Schranke” (Arany- és drágakő edények és drágaságok, a 2. szekrényben) 8. pontjában írja le medvénket, bevezetésül az ambrasi gyűjtemény 1596-os inventáriumából idézve:

»Ain Per von lauter Pisam, inwendig gannz gulden, mit Diemant, Robin vnd Perlen versezt, mit ain gulden schüzenröckhl, so in den Dazen ain Pischsen (Gewehr), auf dem khopf ain guldins hüetl – an der seüten Pulferflaschen vnd spanner hangenndt, vorn an der Prust ain geheng unten ain Pretspül, vor den Füessen heer ain Aff, in aim Pergl versperrt, daneben ain guldiner hundt.« – Dieses niedliche, reich mit Gold und Edelsteinen verzierte Figürchen ist, wie es scheint, als Spottbild auf irgend eine vornehme Person verfertiget worden, worüber ich aber bisher nichts Näheres auffinden konnte.

„Egy medve tiszta pézsmá[val/számára], belül teljesen arany, gyémánttal, rubinnal és gyöngyökkel kirakva, arany lövészfelszereléssel, mancsában arany muskétával, fején kis arany kalappal; oldalán lőportáska és felhúzó-szerkezet lóg, mellén elöl egy függő, alul egy Pretspül [Brettspiel, rács?], lába előtt egy ketrecbe zárt majom, mellette egy arany kutya.” – Ez a bájos, arannyal és drágakövekkel gazdagon díszített figurácska, úgy tűnik, valamely előkelő személy gúnyképének készült, ám erről semmi közelebbit nem sikerült megtudnom.

A Schlosser által idézett „aus Pisam” helyett a forrásban valójában „von Pisam” áll, ami már azt a – sokkal valószínűbb – értelmezést is megengedi, hogy a szelence pézsma őrzésére készült. Azt reméljük, az igazságnak hamarosan utánajárhatunk a bécsi császári gyűjtemények katalógusaiban, és ha szerencsénk van, magukban a gyűjteményekben is.

Egy dolog addig is biztos: hogy a medvécske II. Ferdinánd tiroli főherceg ambrasi gyűjteményéből, az egyik legjelesebb reneszánsz csodakamrából származik, s így ősi Habsburg-lövészként méltán szállhat szembe a Bourbon-királlyal, hogy revansot vegyen a spanyol örökösödési háborúért.

A csodakamra két részlete ma az ambrasi kastélyból, Svetlana és Olaf Lange képtárából.
Vajon a mennyezetről nem egy krokodilfarok lóg be a képbe?

Hogy az ambrasi medve hol és mikor készült, azt nem tudjuk. Rokonságát azonban ismerjük. Ambrastól nem messze, s a gyűjtemény keletkezésével egy időben, 1542 és 1546 között állította fel a berni Marktgassén Hans Gieng és műhelye a máig híres tizenegy díszkutat. A zsoldosairól – a svájci gárda elődjeiről – híres város pedig, amelynek neve „berndütschül” medvét jelent, csupa muskétás medvével rendelte díszíttetni a kutakat.

Schützenbrunnen, innen

Gerechtigkeitsbrunnen, innen

Gerechtigkeitsbrunnen, innen

A sok berni kút között azonban egyetlen olyan is van, amely nem fegyveres svájci zsoldos képében ábrázolja a medvét. Igaz, itt is egy katona lábánál áll, s annak sisakjával van elfoglalva. De nem úgy néz ki, mintha fel akarná venni: inkább mintha valamit keresne benne.


Ez a medve békességszerető és humanista műveltségű. Nyilvánvaló, hogy jól ismeri Andrea Alciato tíz évvel korábban kiadott Emblémáskönyvét. Különben honnan tudná, hol kell keresnie azt, amit a medvék Micimackó előtt és óta egyfolytában keresnek: a mézet.

EX BELLO PAX En galea, intrepidus quam miles gesserat, & quae Saepius hostili sparsa cruore fuit: Parta pace apibus tenuis concessit in usum Alveoli, atque favos, grataque mella gerit. Arma procul iaceant, fas sit tunc sumere bellum, Quando aliter pacis non potes arte frui.

HÁBORÚBÓL, BÉKE Nézd e sisakot, amelyet bátor katona viselt és gyakran hintette be ellenség vére: a béke beköszöntével a méheknek szolgál szűk kaptárul, lépet és finom mézet tartva. Távol legyenek a fegyverek: akkor kezdj háborút csak, ha másként nem élvezhetsz békét.