Nemrégiben helytelenítettük a szeptember elsején életbe lépett új szlovákiai nyelvtörvényt, amely a szlovák nyelv védelmében – és az EU normáival, valamint a szlovák parlament által is elfogadott Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájával szemben – erőteljesen korlátozza más nyelvek nyilvános használatát, sőt a szlovák nyelv „helytelen használatát” is ötezer eurós büntetéssel sújtja. Most azonban be kell látnunk, hogy véleményünk elhamarkodott volt. A népszerű és józan hangú SME.sk szlovák napilap mai száma olyan dokumentumot tett közzé, amely világosan tanúsítja: a szlovák nyelv nagy veszélyben van.
A dokumentumban Anna Belousovová, a szlovák nacionalista párt alelnöke fogalmazza meg pártja véleményét a szlovák és magyar miniszterelnök tegnapelőtti szécsényi találkozójának eredményeiről. A nyilatkozatot a SME.sk kérésére szlovák nyelvészek nézték át, akik az egykori általános iskolai matematika- és földrajztanárnő 265 szavas szövegében húsznál is több helyesírási hibát találtak.
A hibák a hiányzó vesszőktől a helytelenül alkalmazott, sőt fonetikusan leírt elöljárószókon, zavaros mondatszerkezeteken és a magyar miniszterelnök hibásan írt nevén át egészen odáig terjednek, hogy a szlovák nyelv megalkuvást nem ismerő bajnokai cseh kifejezést – mi vadí, „nem tetszik” – használnak a helyes szlovák mi prekáža helyett. Na Slovensku po slovensky!
A Szlovák Nemzeti Párt még nem reagált a cikkre. Sokatmondó azonban, hogy a hivatalos oldalukon közzétett nyilatkozatban legalább a legsúlyosabb hibákat feltűnés nélkül kijavították, mégpedig pontosan a SME.sk által ajánlottak szerint.
A dolognak különös pikantériát ad, jegyzi meg Lukáš Fila a SME.sk cikkéhez fűzött kommentárjában, hogy Belousovová ugyanezen a napon azzal a jelszóval küldött körbe aláírási ívet a parlamentben: „Slovenčinu si nedáme”, a szlovák nyelvet nem adjuk! „Így ne is”, veszi védelmébe a helyes szlovák nyelvet Fila. „Viszont legalább pár órát vehetnének.”
A dokumentumban Anna Belousovová, a szlovák nacionalista párt alelnöke fogalmazza meg pártja véleményét a szlovák és magyar miniszterelnök tegnapelőtti szécsényi találkozójának eredményeiről. A nyilatkozatot a SME.sk kérésére szlovák nyelvészek nézték át, akik az egykori általános iskolai matematika- és földrajztanárnő 265 szavas szövegében húsznál is több helyesírási hibát találtak.
A hibák a hiányzó vesszőktől a helytelenül alkalmazott, sőt fonetikusan leírt elöljárószókon, zavaros mondatszerkezeteken és a magyar miniszterelnök hibásan írt nevén át egészen odáig terjednek, hogy a szlovák nyelv megalkuvást nem ismerő bajnokai cseh kifejezést – mi vadí, „nem tetszik” – használnak a helyes szlovák mi prekáža helyett. Na Slovensku po slovensky!
A Szlovák Nemzeti Párt még nem reagált a cikkre. Sokatmondó azonban, hogy a hivatalos oldalukon közzétett nyilatkozatban legalább a legsúlyosabb hibákat feltűnés nélkül kijavították, mégpedig pontosan a SME.sk által ajánlottak szerint.
A dolognak különös pikantériát ad, jegyzi meg Lukáš Fila a SME.sk cikkéhez fűzött kommentárjában, hogy Belousovová ugyanezen a napon azzal a jelszóval küldött körbe aláírási ívet a parlamentben: „Slovenčinu si nedáme”, a szlovák nyelvet nem adjuk! „Így ne is”, veszi védelmébe a helyes szlovák nyelvet Fila. „Viszont legalább pár órát vehetnének.”
9 megjegyzés:
Nekünk, szlovákiai magyaroknak nem újdonság, hogy a szlovákiai magyar politikusok helyesebben beszélnek szlovákul, mint SNS-es kollégáik. Most erről már papír is van.
Jan Jesensky : A szlovák nyelv
Meseruhába tettem szegény leánykámat,
dús haját befontam, arcára csókpírt adtam,
szikrát tört szemébe, kortyot szomjú ajkának,
föl sem leltem a régít a szép, új alakban.
Hizelgô tükôrként lelkes szók árja áradt.
S szó elnémuit, csók nincsen, a ruhája foszladtan,
ajaka ís kékül, rózsás arca is sápad'
s azt a lányt látom ismét, akit úgy sirattam.
Ott áll a kis szolgáló, a kapun csenget be,
kis batyuja a karján, fáradt, nyûtt az árva,
rendes uraságnál oly szívesen szolgálna.
De csupán a temetô kapuja van tárva . . .
Úgy érzem, már utána megyek a sírkertbe
rózsát vetni a sírba, hol el lesz temetve.
1932, Szlovákia. (Darvas János fordítása.)
Épp nagyban keresem szlovákul is ...
Hát jó is lenne megtalálni a szlovák eredetit, mert ez a fordítás, hogy Pázmány klasszikus pejoratív jelzőjével helyettesítsem a magam ajkára tolulót, deákbúl csigázott homályossággal repedezettnek láttatik.
Keresem, keresem. Mondjuk Jan Jesensky a valóságban Janko, de valszleg nem ezért nincs meg a vers eddig... :) (viszont illik a témához, a Magyar Szemle 1940 decemberi száma idézi, pont azzal kapcsolatban, hogy hogyan "épül le" a szlovák nyelv.)
Az 1917-es megvan, azt szerintem jól fordította.
A szlovák nyelv
Ezer ösvényből egyetlenegy csábít:
az, mely az én rab hazámba vigyen
a véres, ordas vad barlang-lakáig,
hol az én fehér rab szentem híven
mély, tiszta vággyal, mint hőst visszaáhít,
ki bosszúálltig már meg nem pihen,
nem aljasul le többé szolgaságig
s gyávamód nem sír bilncseiben.
Ez az út lesz az utam, ám előbb
a bosszúvágyat, mely szívemben ég
s ül rajtam, mint árny ifjú homlokon:
százezrek galamblelkébe dobom,
álljanak bosszút a gaz zsarnokon,
ki elrontotta szentem életét.
1917, Szibériában.
Az eredeti :
Slovenčine
Mňa z tisíc ciest len jedna cesta láka,
čo vedie domov, v kraj’nu otrokov,
do diery krvavého vlkolaka,
kde s láskou čistou, láskou hlbokou
ma moja biela otrokyňa čaká
jak bohatiera s pomstou divokou,
a nie viac pokorného úbožiaka,
rozplakaného chabo od okov.
Tou cestou pôjdem, no neprídem prv,
kým hnev, nímž srdce vrie a horí líce,
čo zasadol, sťa mrak, do mladých bŕv,
nevlejem v holubičie státisíce,
by vycedili vraha čiernu krv
za hanobenie mojej krásavice.
Kijev 22. V. 1917
Hát ez szlovákul sem egy nagy vers, de legalább nem hangzik olyan kínosan mesterkélten, mint a magyar fordítás.
A története viszont tanulságos :)
Az első vers még mindig nincs meg eredetiben, azonban a könyv, vagyis Darvas János (aki Darvas Iván papája) műfordításai - ahonnan származik - nemsokára igen.
Slovenčine
— — — — — — —
pojď, v jeden kmen se sluč a v jeden rod
a v srdce jediné, jež vroucně buší,
a v jednu myšlenku a v jednu duši.
— — — — — — —
Adolf Heyduk: Slovensku
Do pohádkových šiat si odel dievča biedne,
vlas bujný pričesal, tvár v rudo vybozkával,
dal iskier v suchý zrak a vlahy v pery smädné,
že, známe od mala, som ho už nepoznával…
Lichotné zrkadlo bol nadšených slov nával.
Reč zmĺkla, bozkov niet, šat pohádkový redne
i pery silnejú i ružová tvár bledne,
a dievča vidím zas, čo som tak oplakával.
Tam stojí slúžtička tá u parádnych dvier
s uzlíkom na ruke, ustatá, učubraná,
tak rada slúžila by u hodného pána.
Lež otvorená je len cintorína brána…
Mne zdá sa, za biednou že idem na cmiter,
kvet hodiť do jamy, kde bude pochovaná.
Megjegyzés küldése