A dekoltált szőkék csábítóbbak

Julia posztja. Közlemény a poszt alján!

A nap, amelyen megállt a Föld (The Day the Earth Stood Still) 1951-es eredeti változata a scifi klasszikus darabja. Nemrég néztük meg férjem ajánlására, aki önsegélyező moziklubunk scifispecialistája. Benne van minden, aminek az ötvenes években egy ilyen filmben lennie kellett: rettegés az űrlényektől, speciális effektek, amelyeken ma már csak nevetünk, pacifista üzenet és magas erkölcsi mércéjű szereplők. Épp az utóbbival kapcsolatban bukkantunk olyan ellentmondásra, amelyet nem hagyhatunk szó nélkül.

A női főszereplő gyermekét egyedül nevelő fiatal hadiözvegy. Titkárnőként dolgozik, s egy igen kimért és kissé hiszékeny barátja van, akivel természetesen komoly és erkölcsös kapcsolatot ápol. Íme néhány kép a fiatal anyáról, aki ilyenfajta ruhát visel végig az egész filmben.


Esküszöm, hogy végig egyetlen centivel többet sem láttat magából, mint ezeken a képeken. Legföljebb talán a lábából, szoknya alatt térdtől lefelé az utolsó jelenetben, ahol – ugyanilyen ruhában – szembeszáll a robottal.


Ezért aztán nagy meglepetéssel konstatáljuk, milyen plakátokkal reklámozták a filmet annak idején világszerte. Ez a kép gyökeresen eltér attól, amit a filmen látunk.


A robot olyan, mint a filmben, talán csak a méretét túlozta el a grafikus. De a nő teljesen átváltozott. Semmi nem maradt a fiatal, özvegy, erkölcsös (még ha mi női nézők tettünk is megjegyzéseket – irigységből – amikor éjszakára magára hagyta a kis Bobbyt, hogy kiruccanjon a barátjával), anya, titkárnő, és, last but not least, barna főszereplő eredeti vonásaiból…


Lehetséges hogy a dekoltált és bajba került szőkék drámaibbak és vonzóbbak, nagyobb hatást gyakorolnak és jobban megtöltik a nézőteret, mint az állig begombolt barnák…


A kérdés csak az, hogy a reklámiroda, nyilván tudva ezt, miért nem intézkedett korábban, hogy egy dekoltált szőke kerüljön a cselekménybe. Vagy ha már barna, legalább dekoltált, mint az alábbi, csak félig hazug plakáton.


Feltehetőleg az 50-es évek elején a marketingnek még nem volt akkora szuperhatalma, mint ma, hogy közvetlenül is befolyásolja a film készítésének fázisait. De már akkor sem riadtak vissza a szemérmetlen hazugságtól, olyan képpel reklámozva a filmet, amelyet a horogra akadt néző nem láthatott viszont a filmben…


Szőke ide és barna oda, a film legvonzóbb jelensége akkor és azóta is kétségtelenül a fémtestű… Gork? Gorp? Hogy hívták a robotot? És ki emlékszik még a parancsra, amellyel meg lehetett állítani, hogy el ne pusztítsa a Földet? Emlékezzünk rá, minden eshetőségre készen, még ha nem is vagyunk dekoltált szőkék…


Szolgálati közlemény: Tibor barátom figyelmeztetett, hogy érdemes lenne valahogyan már a cikk elején jelölni, ha nem én írtam, hanem külföldi szerzőtársunk – mint most Julia – a Wang folyó spanyol/angol nyelvű változatában (és én csak fordítottam a másik két nyelvre). Én eddig azt gondoltam, elég, ha erről a poszt aláírása tanúskodik (meg persze a stílusa is, óhatatlanul), de jó lenne tudni, mit gondolnak olvasóink. Minden javaslatot előre is köszönök: Tamás, aka Studiolum.