Valencia

Tegnapelőtt egy rázkódó szárnyú kisgéppel, amelyet a valenciai önkormányzat üzemeltet, átrepültünk Valenciába. Az ottani képzőművészeti egyetem hívott meg, hogy tartsunk előadást – megszokhatatlan spanyol nevén intervención, s valóban intervenciósokként ültünk ott a duhogó motor fölött a tejszerű ködben – a Studiolum elektronikus kiadványairól az Imagen y Conocimiento – Tradición artística e innovación tecnológica című ötnapos konferencián. A fiatal szervezők nagyon kedvesen fogadtak, s a két nap során megismertettek a helyi egyetemisták legfelkapottabb éttermeivel, a hallgatóság pedig nagy érdeklődéssel kérdezett, főleg kiadványaink forrásairól és a feldolgozás szoftveres hátteréről. De azt hiszem, nekünk használt a legtöbbet, hogy két óra alatt áttekinthettük a Studiolum elkészült és folyamatban lévő összes projektjét. Mi magunk is megilletődtünk, hogy mi mindent megcsináltunk már. Teljesen megjött az önbizalmunk, és nagy várakozással tekintünk a jövő elé.


Egy másik tervünk is volt Valenciában. A spanyol emblémáskönyvek hamarosan megjelenő összegyűjtött DVD-kiadásában ott lesz Marco Antonio Ortí valenciai jegyző emlékkönyve is, amelyet a város 1640-ben adott ki a móroktól való visszafoglalás négyszázadik évfordulóján rendezett ünnepségekre. A könyvecske részletesen leírta az egész várost átfogó hatalmas felvonulás ünnepi építményeit és díszleteit, hogy a résztvevők – akik már az ünnepség előtt megvásárolhatták vagy protokoll-ajándékként megkapták – világosan értsék a város történetét és a visszafoglaló Jakab király erényeit bemutató bonyolult allegorikus programot. E leírás és egy korabeli képes Valencia-térkép segítségével szerettük volna végigjárni a teljes útvonalat, hogy a kiadás mellett fotókkal is bemutathassuk mostani állapotát, amely – az egykori dekorációkat leszámítva – nem sokat változott a négyszáz évvel ezelőttihez képest.

Tomás Vincent Tosca, Valencia térképe (1704), a katedrálist és környékét
ábrázoló részlet. A számok magyarázatát egy következő
bejegyzésben adjuk majd meg, ahol a
felvonulás teljes útvonalát
közzétesszük.

Az előadást követő hosszú beszélgetés és ünnepi ebéd azonban nem sok időt hagyott nekünk. Mindössze egy óránk maradt a mallorcai gép indulása előtt. Éppen csak a katedrálist és a főteret tudtuk körbejárni, ahonnét annak idején a díszmenet elindult. Kárpótlásként most is épp egy nagyszabású Mária-ünnepre készültek. A székesegyházban kórusok próbáltak, nagy tömeg gyülekezett a hat órakor kezdődő ünnepi misére, odakinn darus kocsiról virággömböket aggattak, felvonulás és tűzijáték készülődött. Ha az egykori útvonalat nem is járhattuk be, legalább az egykori hangulatot átérezhettük.


Valencia egyébként is különösen eleven város. Egyebek mellett tele van igazán ötletes kortárs épületekkel és köztéri szobrokkal. Ott vannak például a főtér mellett néhány méter mélyen feltárt római falak, amely fölött üveglapon víz folyik, annak remegésén át lehet letekinteni a múltba, Atlantisz egy darabjára. Vagy ott van a városon át kígyózó egykori folyó kiszáradt medre, amelyet végig díszparkká alakítottak, öt méterrel a városi forgalom szintje alatt, hogy bárki alámerülhessen egy időre a csönd folyójába. A rengeteg hasonló ötletben különösen megkapó a kivitelezés természetessége és mértéktartása. Ausztriában egy-egy ilyen ötletről hét bőrt lehúznának, szájbarágnák, kíméletlenül geget csinálnának belőle.


És még valami: a csizmák. A lányok a legnagyobb melegben is majdnem térdig érő hosszú csizmákat viselnek. Ilyet Spanyolországban még sehol sem láttam, csak Olaszországban. Ott azonban a csizmák finom, természetes színű drága bőrökből vannak, míg itt a legkülönfélébb élénk színekkel hívják fel magukra a figyelmet, a zoológiailag kizárt ragadozó-mintáktól a fröccsöntött műanyag-színekig. Különös, de nem mutatnak rosszul a kísérleti építészet és a kortárs térplasztikák előterében.