Kurázsi

Amióta Zapatero miniszterelnök jó hónapja egy tévéműsorban – ahol a nézők szabadon kérdezhettek tőle – arra az egyszerű és alattomos kérdésre, hogy „mennyibe kerül most egy csésze kávé”, azt válaszolta, hogy „körülbelül nyolcvan centbe”, ami majdnem fele a tényleges árnak (a kérdező meg is jegyezte: „az még Pachi papa * idejében volt!”), a spanyol nép ki nem fogy a poénokból. Blogon, fórumon, karikatúrán, társaságban, úton és útfélen ontják az újabb és újabb változatokat a témára. A Google „abuelo Pachi”-ra 28.000, „el café de Zapatero”-ra 35.000 találatot ad, hogy csak a rafinálatlan alapeseteket említsük.

Én legutóbb Katalóniában találkoztam egy szép invencióval. A bárban az volt kiírva:

„Zapatero nem itt kávézik. Sajnálom.”

És valóban, a kávé egy euró harminc volt.

Eddig rendben is volna. Amikor azonban engedélyt kértem, hogy lefotózhassam a papírt, a tulajdonos ezt határozottan visszautasította.

Mikor megkérdeztem, miért, egy helyi újságot mutatott, amelynek egy helyi tüntetésről tudósító illusztrációján a háttérben a bár ajtaja látszott. „Nem vet jó fényt ránk”, mondta.

A régi szovjet vicc jutott eszembe, ahol az illető azzal kérkedik, hogy odaszart a Kreml kapujába; aztán később egy őszinte pillanatban bevallja, hogy sötét is volt, jól körül is nézett, és hát... a nadrágját sem tolta le.

Hogy azért minden illusztráció nélkül ne maradjunk, íme legalább kívülről a civil kurázsi e mintaintézménye. Bar Es Petit, Palma de Mallorca, Carrer de la Pietat, ha valaki a kapuba akarna... Persze csak jószándékból, ahogy az Katalóniában szokás.