Áttűnés: A csoda

A portugál Andre Boto képén egy öltönyös-táskás férfi ragyogó színekkel és részletekkel fotózott hegyi tájképet feszít ki lepedőn a lehangolóan szennyezett iparvidék elé, hogy a nézőnek ne kelljen szembenéznie a valósággal. A cseh Marko Jindřich 1945-ös képén a lerombolt Varsó romjai elé feszít ki hasonlóan idilli tájkép-lepedőt az amatőr fotográfus, hogy a túlélők a megszokott optimista fotóháttér előtt örökíthessék meg magukat.

Boto képét 48 ezer beküldött kép közül az év fotójának választották meg idén októberben a sienai Creative Photo Awards fotópályázaton. A pályázat döntős fotóit októberben és novemberben állították ki a sienai Palazzo Pubblicóban.

Az idei pályázat témája: „I wonder if you can”, amelyből a legtöbb kép a wonder-t választotta kulcsszónak. Egyetlen kivétel a bolgár Jurij Vasziljev Fish, you can!-je, amely a can két jelentésével játszik.

De mi a csoda? A Palazzo Pubblico legtöbb képén a megszokott valóság helyettesítése egy másik, ragyogóbb valósággal, pontosan úgy, ahogy a nyertes kép ábrázolja. Németalföldi képnek beállított csendéletek és beöltöztetett testek, megkonstruált koncepciók, a végsőkig filterezett tájképek a kötelező magányos fával, a modern Orfeuszként a világot szürreális festményként megmozgató zenész. A csoda, amelyre várunk, amely lényegileg más, mint a valóság, és amelyik sosem jön el.

Alig egy-két képen jelenik meg a csoda valódi jelentése: az epifánia. A csoda, amely folyton jelen van, és olykor felfénylik. A valódiság belépése a valóságba, vagy még inkább jelenlétének katartikus felismerése a valóság mélyén.

Roddy Macinnes: Honeymoon in Finland