Pokrovszkaja-templom, Bugyonnij falu (1919–1958 között Szemjon Mihajlovics Bugyonnij marsallról elnevezve, 1919 előtt és 2007 óta Birjucs), Sztreleckoje falurész, Voronyezs alatt, a doni front közelében. id. Konok Tamás felvételeiből, Fortepan
Tóth Elemér zászlós Jászberénytől Bugyonnijig, 1942. október 21-től december 4-ig vezetett, eleddig ismeretlen naplójában – amelyet nemrég találtunk árverési anyagban, és amelyről szeretnénk még írni – november 2-i hétfői bejegyzésében többek között ezt olvassuk:
„Egész d. u. szabad volt, azt a kis szabadidőt felhasználva kimentünk a városba fényképezni. Lefényképeztük a volt ortodox templomot, amit a szovjet asztalos üzemmé alakított át. Valamikor nagyon szép épület lehetett, most romokban hever. Utunk két katonasír mellett megy el, a keresztfán rajta az acélsisak. Odamegyek és közelebbről megnézem, fejfájukon a következő felírást olvasom: az egyiken: itt nyugszik Kőszegi László m. kir. honv. gk. tiz. született 1912. VIII. 5-én, meghalt a hazáért 1942. X. 8-án. A másikon ez állt: itt nyugszik Nyolgas (sic!) Péter honvéd, született 1921. V. 27-én, meghalt 1942. IX. 27-én. Megállunk a sírnál, elmondunk egy Miatyánkot és megyünk tovább. Fél öt még csak, de máris sötétedik, sietünk haza.”
A tömör, de érzékenységről tanúskodó leíráshoz váratlanul egy kép is társul, id. Konok Tamás haditudósító ugyanott készült felvétele, akiről korábban már részletesen írtunk. A szűkszavú halotti nyilvántartással együtt pedig egy-egy történet mozaikdarabkái bontakoznak ki. Kőszegi László, civilben vajkészítő, lakhelye Budapest, Nagymező utca 62., alig néhány utcányira és alig több mint hét évtizednyire onnét, ahol a fenti napló először a kezünkbe került. Nyolcas Péter Jászladányból, foglalkozása ismeretlen. Mindketten „Budenyjban, a templom mellett” fekszenek.
Kőszegi László tizedes, Pázmánd (Fejér m.), 1912. VIII. 5. – Bugyonnij, 1942. VIII. 8. A halál oka: „kötelessége teljesítése közben vízbeesett és megfulladt”. Kartotékja a hadisír-nyilvántartóban
Nyolcas Péter műszaki szolgálatos, Jászladány (Szolnok m.), 1921. V. 27. – Bugyonnij, IX. 26., eltemetve 29-én, „Budenyj, templom mellett”. A halál oka: „gépkocsibaleset, koponyaalapi törés, tüdőgyulladás”. Kartotékja a hadisír-nyilvántartóban.
5 megjegyzés:
„(1919–1958 között Szemjon Mihajlovics Bugyonnij marsallról elnevezve, 1919 előtt és 2007 óta Birjucs”
És mi volt 1958 és 2007 között?
Krasznogvargyejszkoje.
Így van, csak nem akartam még ezzel is terhelni a hosszúra nyúló képaláírást. De akkor már, csak hogy teljes legyen a kép: a magyar katonák pedig tréfásan átkeresztelték Budijenőre (ezt és más átnevezéseket ld. itt).
Hát igen. Mi, ha Moszkván keresztül jöttünk haza Voronyezsből, Semerremotyó repülőteréről szálltunk fel!
Egyébként annak idején a Don-vidék toponímiájából (pontosabban hidro-)írtam szakdolgozatomat, és azt próbáltam bizonyítani, hogy az ősmagyarok lenyomatát is őrzi a táj, pl. az olyan nevekben, mint Tokaj, Tagajka, Csepel, a legérdekesebb, amire még Róna-Tas András is felfigyelt, a Csigla nevű folyócska, ami Anonymusnál szerepel (campus Chigla) és párhuzamba állítható a Veszprém megyei Csöglével. Na, persze Róna-Tas lesöpörte a dolgot, azt mondta, hogy ezek török nevek, de az ég egy adta világon semmit nem bizonyítanak a magyarokkal kapcsolatban. Intenzív csuvas tanulásra biztatott, amit kb. egy évig műveltem is. Így nem lettem turkológus. :)
Na, pardon, nekem ez jutott eszembe Bugyonnijról meg a bugyonovkáról...
Nem Semerreretyó? Az ugyanis igaz is rá; csak a harmadik emeleten, az étterem mellett van egy wc benne, ha jól emlékszem. Így is jött a becenév.
Megjegyzés küldése