Pokrovszkaja-templom, Bugyonnij falu (1919–1958 között Szemjon Mihajlovics Bugyonnij marsallról elnevezve, 1919 előtt és 2007 óta Birjucs), Sztreleckoje falurész, Voronyezs alatt, a doni front közelében. id. Konok Tamás felvételeiből, Fortepan
Tóth Elemér zászlós Jászberénytől Bugyonnijig, 1942. október 21-től december 4-ig vezetett, eleddig ismeretlen naplójában – amelyet nemrég találtunk árverési anyagban, és amelyről szeretnénk még írni – november 2-i hétfői bejegyzésében többek között ezt olvassuk:
„Egész d. u. szabad volt, azt a kis szabadidőt felhasználva kimentünk a városba fényképezni. Lefényképeztük a volt ortodox templomot, amit a szovjet asztalos üzemmé alakított át. Valamikor nagyon szép épület lehetett, most romokban hever. Utunk két katonasír mellett megy el, a keresztfán rajta az acélsisak. Odamegyek és közelebbről megnézem, fejfájukon a következő felírást olvasom: az egyiken: itt nyugszik Kőszegi László m. kir. honv. gk. tiz. született 1912. VIII. 5-én, meghalt a hazáért 1942. X. 8-án. A másikon ez állt: itt nyugszik Nyolgas (sic!) Péter honvéd, született 1921. V. 27-én, meghalt 1942. IX. 27-én. Megállunk a sírnál, elmondunk egy Miatyánkot és megyünk tovább. Fél öt még csak, de máris sötétedik, sietünk haza.”
A tömör, de érzékenységről tanúskodó leíráshoz váratlanul egy kép is társul, id. Konok Tamás haditudósító ugyanott készült felvétele, akiről korábban már részletesen írtunk. A szűkszavú halotti nyilvántartással együtt pedig egy-egy történet mozaikdarabkái bontakoznak ki. Kőszegi László, civilben vajkészítő, lakhelye Budapest, Nagymező utca 62., alig néhány utcányira és alig több mint hét évtizednyire onnét, ahol a fenti napló először a kezünkbe került. Nyolcas Péter Jászladányból, foglalkozása ismeretlen. Mindketten „Budenyjban, a templom mellett” fekszenek.
Konok Tamás felvétele a naplóban említett sírról
Kőszegi László tizedes, Pázmánd (Fejér m.), 1912. VIII. 5. – Bugyonnij, 1942. VIII. 8. A halál oka: „kötelessége teljesítése közben vízbeesett és megfulladt”. Kartotékja a hadisír-nyilvántartóban
Nyolcas Péter műszaki szolgálatos, Jászladány (Szolnok m.), 1921. V. 27. – Bugyonnij, IX. 26., eltemetve 29-én, „Budenyj, templom mellett”. A halál oka: „gépkocsibaleset, koponyaalapi törés, tüdőgyulladás”. Kartotékja a hadisír-nyilvántartóban.
Konok Tamás felvétele
„(1919–1958 között Szemjon Mihajlovics Bugyonnij marsallról elnevezve, 1919 előtt és 2007 óta Birjucs”
VálaszTörlésÉs mi volt 1958 és 2007 között?
Krasznogvargyejszkoje.
VálaszTörlésÍgy van, csak nem akartam még ezzel is terhelni a hosszúra nyúló képaláírást. De akkor már, csak hogy teljes legyen a kép: a magyar katonák pedig tréfásan átkeresztelték Budijenőre (ezt és más átnevezéseket ld. itt).
VálaszTörlésHát igen. Mi, ha Moszkván keresztül jöttünk haza Voronyezsből, Semerremotyó repülőteréről szálltunk fel!
VálaszTörlésEgyébként annak idején a Don-vidék toponímiájából (pontosabban hidro-)írtam szakdolgozatomat, és azt próbáltam bizonyítani, hogy az ősmagyarok lenyomatát is őrzi a táj, pl. az olyan nevekben, mint Tokaj, Tagajka, Csepel, a legérdekesebb, amire még Róna-Tas András is felfigyelt, a Csigla nevű folyócska, ami Anonymusnál szerepel (campus Chigla) és párhuzamba állítható a Veszprém megyei Csöglével. Na, persze Róna-Tas lesöpörte a dolgot, azt mondta, hogy ezek török nevek, de az ég egy adta világon semmit nem bizonyítanak a magyarokkal kapcsolatban. Intenzív csuvas tanulásra biztatott, amit kb. egy évig műveltem is. Így nem lettem turkológus. :)
Na, pardon, nekem ez jutott eszembe Bugyonnijról meg a bugyonovkáról...
Nem Semerreretyó? Az ugyanis igaz is rá; csak a harmadik emeleten, az étterem mellett van egy wc benne, ha jól emlékszem. Így is jött a becenév.
VálaszTörlés