Iskolakezdés

a grúziai Makarta faluban, amely csupán húsz kilométerre fekszik a Tbiliszitől Vlagyikavkazig vezető grúz hadiúttól, de ezt a húsz kilométert a Gudamakari mély folyóvölgyében több időbe telik megtenni, mint a Tbiliszitől odáig vezető nyolcvanat. A falut, amelyet a legtöbb lakója az utóbbi években elhagyott, ma már csak harmincan lakják, közöttük Bacho Tsiklauri, az általános iskola utolsó tanulója. Két tanárnője, akik ugyancsak ebben az iskolában kezdték pályafutásukat, a grúz- és matematikatanár Lia és az angoltanár Inga már csak őt készíti fel arra, hogy jövőre az innen négy kilométerre fekvő felső tagozatba járjon, s akkor az iskola bezár.

David Mdzinarishvili júniusban készült képeiből néhány már megjelent a neten, de az orosz Lenta ma, az iskolakezdésre tette közzé a teljes sorozatot. A szívszorító történet, a lenyűgöző táj és a lepusztult helyszínek mellett, vagyis hát inkább mindenekelőtt a legszebb rajtuk az eleven és okos kisfiú sok arca, ahogy éppúgy egyedül járja a felnőtté válás nehéz útját, mint innen csupán néhány hegyláncra az a másik, hasonlóan magányos kisfiú Semih Kaplanoğlu Méz (2010) című filmjében. Jó lenne, ha szerencsével járna.