Bartók Béla: Román népi táncok

Bartók Béla fonográffal népdalt gyűjt szlovák parasztoktól Zobordarázson (ma Dražovce néven Nyitra külvárosa, Szlovákia), 1907

Bartók Béla 1909-ben kezdett román népzenét gyűjteni Belényes környékén ottani román tanár barátja, Bușiția János biztatására. A gyűjtést a következő évben, majd 1912-13-ban is folytatta, több alkalommal más-más kelet-magyarországi román vidéket bejárva. A gyűjtött anyag alapján írta meg 1915-ben zongorára Román népi táncok című darabját, amelyet belényesi barátjának ajánlott. Ebből 1917-ben zenekari változatot is írt, majd 1925-ben Székely Zoltán készített belőle nagy sikerű hegedű-zongora átiratot.

A mindössze öt-hat perc hosszú darab hat tételből, hat önálló táncból áll. Az 1. Jocul cu bâtă (Bottánc) címűt két mezőszabadi cigánytól – egy hegedűstől és egy brácsástól – gyűjtötte, a 2. Brâul („Öves”) körtáncot és a 3. Pe loc (Topogó) páros táncot egy egresi furulyástól, a 4. Buciumeana (Bucsonyi tánc) háromnegyedes üteműt bucsonyi cigány hegedűstől, az 5. Poarga românească-t (Román polka) belényesi román hegedűstől, s a 6. Mărunțelul (Aprózó) gyors páros táncot ugyancsak Belényesről.


A darabnak több száz felvétele hozzáférhető a neten. A feszes alapritmuson belüli ritmusképletek bonyolultsága és változatossága, a más-más hangulatú táncok gyors váltakozása, a kelet-európai és még keletiesebb dallamok sokféle adaptációt ihlettek, a magyar zeneszerző román táncait számos kultúra és nép érezte magáénak. E változatok révén szinte olyan vándordallammá vált, mint az a korábban hallott oszmán dal, amelyet Anatóliától a Balkánon át a Földközi-tengerig minden nép a magáénak ismer. E változatok közül mutatunk be most néhányat.

Vázsonyi Bálint és Oliver Colbentson

Az eredeti zongora-változat Vázsonyi Bálint (1936-2003) előadásában, éppolyan energikusan, amilyenek az eredeti táncok lehettek.


A hegedű-zongora átirat Oliver Colbentson (1927-2013) és Erich Appel hasonlóan erőteljes előadásában.

A Rajkó cigányzenekar, Budapest, 2004

A Klezmer All Star Clarinet Gang, 2006. A mandolinos, Avi Avital feldolgozása

Az olasz Atem Saxophone Quartet, Civitanova, Marche, 2011. augusztus 20.

A Macedonia Clarinet Quartet

Az argentin Brian Caballero bandoneonon (tangóharmonikán)

Liu Fang (pipa = klasszikus kínai lant) és Michael O’Toole (gitár). Waterford Cathedral, 2008. szeptember 29.

Ma Xiaohui (erhu = klasszikus kínai kéthúros hegedű) és Tim Ovens (zongora). Sanghai


Az olasz Ottomanìa rézfúvós zenekar eredeti megoldásokkal teli változata, Róma, Palazzo Barberini, 2011. június 19. (A YouTube nem engedélyezi a videó beillesztését, azt itt lehet megnézni.)

Két távol-keleti csodagyerek-felvétel, Koreából (Shin Sihan, hegedű, Jan Hoitjink, zongora) és egy nyolcéves japán lány (szóló zongora), akik mindketten zseniális érzékkel interpretálják e távoli kultúra darabját


És végül egy nagyzenekari változat a Zeneakadémián az Óbudai Danubia Zenekar előadásában (vezényel Héja Domonkos), ahol a Muzsikás együttes tagjai az egyes tételek előtt előadják az eredeti népi változatokat is a saját díszítéseikkel. Az első videó a Muzsikás bevezetője az első két tétellel, a második a nagyzenekari változat a többivel.



A táncok Bartók eredeti fonográf-felvételein a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének archívumából. Köszönet az eredeti feltöltőnek és Kip W-nek, aki felhívta rá figyelmünket.

7 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

A Danubiás kliphez meg kell említeni a 4:35-től szólót játszó Bujtor Balázs nevét, aki méltó ahhoz a három oszlophoz akik ma már a magyar kultúra alapvető részei.
A klipben szintén (alig) látható klarinéttanáromat és kedves feleségét meg a szerénységem tiltja megdicsérni :)

Studiolum írta...

A te szerénységed ne terjedjen ki a klarinéttarárodra és feleségére! Mely másodpercben bukkannak fel és mi jót tudsz még felhozni mellettük? :)

Tamas DEAK írta...

Ehh ... hát tényleg az a baj, hogy én csak azért tudom Ablonczy Kevét és Ablonczy-Raposa Krisztinát kiszúrni ezen a felvételen, mert ismerem őket, egyébként kb. 2 másodpercig (alig) láthatóak az utolsó előtti nagytotálon.
Mi jót tudok felhozni? Mindent :) fiatalok, tehetségesek, mi kell még?

vadkoerte írta...

Nahat, mennyifele feldolgozas es milyen erdekes, hogy csak az eredeti autentikus eloadasnal ludborozok, mikozben a szivem hasadozik a muzsikatol... :)

Amugy, ha jol tudom az archiv foto Zobordarazson keszult, Nyitra varmegyeben, ami a mai Szlovakiahoz tartozik, tehat azok az emberek nem csehek.

Studiolum írta...

Hát én is csak ahogy tudom, úgy mondom. Paul Griffiths A concise history of modern music-jában csehek szerepelnek az aláírásban, de olyan messziről nézve össze is mosódhat ez a sok kis nép :)

Nem föltétlenül az autentikus változat miatt lúdbőrzöl: hát a többi előadó messze nem Vázsonyival és Colbentsonnal egy kategória (miközben van az eredeti változatnak sok unalmas felvétele is).

Ugyanakkor általában igaz, hogy az adaptációkból gyakran hiányzik az eredeti mű ereje. Nem véletlen, hogy aki írta, mire írta. A Székely Zoltán-átírásról szóló tanulmányok is hangsúlyozzák, hogy milyen zseniális megoldásokat alkalmazott a zongoraszólam hegedűre való átültetésében: ilyen megoldások – tehát ilyen tehetség – nélkül nem lehet veszteségmentesen áttenni egy darabot egy másik hangszerre.

A fenti válogatásban nem is a legzseniálisabb változatokat akartam bemutatni, hanem hogy van valami ebben a darabban, ami miatt ilyen sokan akarják „honosítani”. Mndamellett például Ma Xiaohui erhu-előadását nagyon szépnek találom.

Kálmán Dániel írta...

Igen, én is ezt akartam mondani, hogy minden egzotikusságuk ellenére a két kínai hangszeres verzió milyen szép, az erhu talán valamivel jobban. Kíváncsi vagyok, hogyan szólna kamancsén.

Gabor írta...

Én nem hiszem, hogy az adaptációk ténye miatt veszített olyan sokat a mű az erejéből. Akármelyik idézett előadás adhatott volna bele több energiát, feszességet. Jóhiszeműen azt is feltételezhetem, hogy bizonyos hangszerek, együttesek kevésbé alkalmasak ehhez a fajta népi tánczenéhez, vagy egyszerűen más volt a művészek koncepciója. De tény, hogy számomra is csak az első két (eredeti) előadás hangzik "hátbizsergetőn". (Felfogtam persze, hogy a válogatás nem feltétlen a legjobb felvételeket akarta idézni, hanem az elterjedtségét illusztrálni.)

Ugyanakkor nagyon jó volt látni a Danubiás felvételen a csillogó szemeket, és le a kalappal Héja Domokos ötletén (ha az övé volt), hogy meghívta a Muzsikást a betétek eljátszására.

És extra köszönet a blog szerzőjének, hogy pont most választotta témájául a "népi táncokat"! :)