Juden raus

„Csinálj magad horogkeresztet – a lakás, az ablakok, a ház feldíszítésére a közelgő népszavazásra!”

„…Damit schmückt man die Balkone Auf die roten Lampione Wird das Hakenkreuz gemalt, Dass es weithin leuchtend strahlt. Und der Bobby ruft entzückt: Unser Haus wird so geschmückt, Daß ein jeder weiß, da drin Waltet deutscher Geist und Sinn!”

„…Minden erkélyt így díszítünk, Vörös lampiont készítünk, Horogkeresztet festünk rája, Messze világít sugára. Bobby lelkesen magyaráz: Úgy fog kinézni a ház, Mindenki tudja majd, hogy itt Német szív és ész lakik!”

Az Anschlusst – 1938. március 12 – követően aki osztrák jól akarta pozicionálni magát, idejekorán kifejezte lojalitását az új rendszer iránt. A Das Kleine Kinderblatt gyermeklap már három héttel később a máig népszerű Bobby mackóval kampányolt a csatlakozást megerősítő népszavazás mellett, majd ezt követően a kleines Blattal a világ körül sorozat első darabjaként közzétette a Hazánk, Nagynémetország asztali játékot, ahol Bécsből 254 állomáson keresztül jutunk el Berlinbe. A térkép szegélyén ismét Bobby mackó és barátai táncolnak.


A Günther & Co. bécsi kiadó még ennél is tovább ment, már nemcsak arról téve tanúbizonyságot, hogy ki tartozik Nagynémetországhoz, hanem arról is, hogy ki nem. Az általuk már 1936-ban közzétett asztali játékban a játékosoknak a várost bejárva minél rövidebb idő alatt minél több zsidót kellett összegyűjteniük a városfalon kívül egy helyen, ahonnét azután Palesztinába szállították őket.

Juden raus – Ki a zsidókkal!

Zeige Geschick im Würfelspiel, damit du sammelst der Juden viel! Gelingt es dir 6 Juden rauszujagen, so bist Du Sieger ohne zu fragen! Auf nach Palästina!

Mutass a kockajátékban erőt, gyűjts össze minél több zsidót! Ha már csak hat zsidót elimináltál, világos, hogy jobb vagy bárki másnál. Fel Palesztinába!

Barbara Rogansky bécsi játéktörténész (1999) szerint a játékból körülbelül egymillió (!) példány fogyott 1938 karácsonyáig, amikor a cég másodszor is piacra dobta, az új rendszerben még kedvezőbb fogadtatásra számítva. Az új rendszer azonban alaposan rácáfolt várakozásukra.

A játék megjelenése után néhány nappal, 1938. december 29-én Judenproblem im Knobelbecher (Zsidókérdés a kockázópohárban) címmel megsemmisítő kritika jelent meg a játékról a Das Schwarze Kopfban, az SS lapjában. A párt szócsöve kemény szavakkal hánytorgatta fel, hogy míg a nemzetiszocialista mozgalom hatalmas erőfeszítéssel igyekszik visszaszorítani a zsidó csőcseléket, a bécsi kiadó a politikai törekvést kihasználja és gyermekek időtöltésévé alacsonyítja le:

„Wir rackern uns nicht mit der Lösung der Judenfrage ab, um geschäftstüchtigen Spielzeugfabrikanten die Sorge um einen großartigen Verkaufsschlager abzunehmen oder um Kindern zu einem erheiternden Spielchen zu verhelfen. Juden raus, jawohl! aber auch schleunigst raus aus den Spielzeugkisten unserer Kinder, ehe sie zu dem schleußlichen Irrtum verleitet werden, daß politische Probleme mit dem Knobelbecher gelöst werden können.”

„Nem azért kínlódunk a zsidókérdés megoldásával, hogy jó gazdasági érzékű játékgyártók a problémát üzleti sikerré konvertálva nagyot kaszáljanak rajta, vagy hogy mulattató játékkal szórakoztassák a kisgyermekeket. Ki a zsidókkal, jawohl! de ki velük gyermekeink játékkosarából is, még mielőtt elültetné bennük ama végzetes tévedés magvát, hogy politikai problémákat lehetséges a kockázópohár útján megoldani.”

A játék azon nyomban eltűnt a cég katalógusából. Kíváncsiak lennénk a buzgó kiadó megnyúlt ábrázatára, ahogy a fatális kritikát a kezébe vette. Egy dolgot minden bizonnyal megtanulhatott belőle, amit azóta is minden diktatúra igazolt. Az önálló kezdeményezés még akkor is elfogadhatatlan, ha a rezsim kedvében jár. Hiszen épp ez a rendszer lényege.