Tekeháza, zsidó temető

Tekeháza kis település az egykori Ugocsa vármegyében, ma az ukrajnai Kárpátalján, Nagyszőlőstől keletre, a Tisza bal partján. A Wikipédia szerint 1910-ben 1182 lakosa volt, ebből 107 izraelita. Ma valószínűleg egy zsidó lakosa sincs a községnek, de emléküket a zsidó temető máig is őrzi.

A sírkövek többsége egyszerű kivitelezésű, visszafogottságuk az ortodox hagyományokat tükrözik. Jószerint csak írott szöveget találunk rajtuk, feltüntetve az elhunyt nevét, halálozási dátumát, esetleg egy-két szóban megemlékezve evilági érdemeiről. Ha díszítményt találunk rajtuk, az is zömmel a hagyományos motívumokból kerül elő: gyertyatartók, szomorúfűzek a női sírokon, a férfi sírokon néhol Dávid-csillag, a papi sírokon a kohaniták áldó kezei, de sokukon még ennyi sem. A legtöbb sír egyetlen éke a felső ív alatt látható díszesen faragott pe és nun betűk, a po nitman, „itt van elrejtve” héber szavak akronímája.


Érdemes azonban felfigyelnünk egy sajátos sírmotívumra, amelynek a tekeházai temetőben szinte saját iskolája van: ez a geometrikus gyertyatartók nagy és változatos száma. A gyertyatartók jelenléte – mint azt már a leskói temetőben is láttuk – önmagában még nem különleges. Szinte kivétel nélkül női sírokon találkozunk velük, a péntek esti gyertyagyújtást, ezen túlmutatva pedig a családi otthon fényét és melegét jelképezik, az erényes asszonyt dicsérve. Ami Tekeházán érdekes, az a stilizált, geometrikus gyertyatartók nagy száma és variációja:


Ha már a gyertyatartóknál tartunk, érdemes ennek a motívumnak még egy itteni sajátos formáját kiemelnünk. Ezekről a sírkődíszítményekről nehéz eldönteni, hogy valójában három ágú gyertyatartót, vagy három szárú-levelű növényt ábrázolnak-e:


A többségében puritán sírkövek között feltűnik néhány gazdagon díszített kő is, mutatva a keletebbre található burjánzóan díszített haszid temetők hatását. Ezeken díszes koronát, madarakat, házat találunk. Különösen szép az a sírkő. amelynek peremét különböző növényi sorminták díszítik, amelyek a ház fölött tulipán motívumban futnak össze. A ház két oldalán egy-egy virág, amelynek lehajló-letört levelei a derékba tört életet szimbolizálják.

Itt van elrejtve a jámbor és egyenes férfi…

Díszítésében szintén haszid jellegű a fiatalon – „napjainak felében”, ahogy a sírfelirat mondja – elhunyt Hajim Dov rabbi sírja, amelyet fekvő, fejét hátrafordító oroszlán díszít. A sírkőfaragó a Júda törzsét jelképező állatot választotta sírkődísznek, bár a „Dov”, vagyis „medve” nevet viselő rabbi sírján ez utóbbi állat találóbb választás lett volna. A sírkő felső félkörívében olvasható bibliai idézet is gondosan lett kiválasztva: „Ezt a követ pedig ideállítottam emlékjelül…” (1Móz 28, 22), majd az idézetet az ezt követő személyes sírkőfelirat teszi teljessé: „…annak a férfinak, aki a jámborok útján járt és tisztességben cselekedett: tanítónk, rabbi Hajim Dov, tanítónk, rabbi Jehuda ha-Levi fia. Elhunyt napjainak felében…”.



Különlegesen díszes és egyedi a következő női sír, amely szintén erős haszid hatást mutat:

Itt van elrejtve az erényes és dicséretes asszony, akinek tenyere meg volt nyitva a szegényeknek [Péld 31, 20 szabad visszaadásban], Scheindel asszony, az áldott emlékű Moshe leánya. Elhunyt 5605 [1845] év Hoshana Rabbah napján [Szukkot utolsó napján]. Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.

Fent két, fejét hátrafordító galamb fog közre egy igen gazdagon díszített, összefonódott szárú hétágú gyertyatartót. A galamb a jámborság, a gyertyatartó a péntek este és a családi otthon jelképe. A sírkövön alul kígyó tekereg. A kígyó aránylag ritka jelkép zsidó sírokon. A varsói zsidó temetőben találunk példát önnön farkába harapó kígyóba, amely az öröklét jelképe, míg a szintén lengyelországi Żabno zsidó temetőjének egyik sírkövén az oroszlánra támadó kígyó a halált jelképezi. Valószínű, hogy a tekeházai temető kígyója is ez utóbbival rokon.

Egy pár szót ejtenünk kell a sírfeliratokról is. Gyakran találkozunk zsidó sírköveken bibliai idézetekkel, amelyek valamilyen módon az elhunyt életéhez, erényeihez kapcsolódnak. A sírfeliratok szerzői gyakran kölcsönöznek egymástól, illetve használnak fel újra és újra néhány találó, széles körben alkalmazható bibliai verset. A tekeházai temetőben különösen népszerű volt a Példabeszédek könyvének egyik verse (31, 20), amelyet számos női síron olvashatunk:

Megnyitja tenyerét a szegénynek

Két női sír, mindkettő háromágú gyertyatartó ornamentikával. - A baloldali: Itt van elrejtve az erényes és jeles asszony, „Megnyitja tenyerét a szegénynek” [Péld 31, 20], Lea úrnő, az áldott emlékű Moshe leánya, elhunyt 5674 [1904] Niszán hó 6-án. [A harmadik számjegy, a 7-es nem biztos az évszámban.]

Gyakori szokás, hogy jelesebb Tóra-tudósok és családtagjaik sírfeliratára olyan vers kerül, amelynek kezdőbetűi soronként összeolvasva az elhunyt nevét adják ki:

Itt van elrejtve Eszter, áldott emlékű tanítónk, rabbi Cvi lánya. - A nehezen olvasható sírfelirat versbe szedi az elhunyt érdemeit, a sorok kezdőbetűi összeolvasva az „Eszter bat Cvi” - Eszter, Cvi leánya - feliratot adják ki.

Felül ötágú gyertyatartó. - Itt van elrejtve a jeles és drága… Fejge. - Az „Itt van elrejtve…” és a név közt négysoros vers, amelynek kezdőbetűi a „Fejge” nevet adják ki. – Lelke 5701 [1941] Hesván hó 5-én szállt az égbe.

Különös költői bravúr, hogy Smuel Juda Stark rabbi sírkövén a négysoros versnek nem első betűi, hanem első szótagjai – Smu, El, Ju, Da – adják ki az elhunyt nevét!

Itt van elrejtve a drága és tiszteletreméltó férfiú, tanítónk, rabbi Smuel Juda Stark, tanítónk, rabbi Jichak Dov fia. - A sírkövön vers az elhunyt érdemeiről: a négy verssor első szótagjai a következők: Smu-, El-, Ju-, Da-, vagyis az elhunyt neve.

Végül figyeljük meg ennek a sírkőnek a különleges tipográfiáját. Az elhunyt és apjának neve – Moshe, illetve Jichak – nagyon szép, egyedi, szinte szecessziós betűtípussal van bevésve:

…jámbor és egyenes férfiú, Moshe, Jichak Dov fia. Elhunyt 5680 [1920] Ijjár hó 6-án. Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe.

Női sír (az „úrnő” szó épp kiolvasható). Ez a felirat fantasztikusan van lekopva. Mint egy olvasásra emelt tóraolvasó jád, vagy figyelmeztető ujj: „Memento mori!”