„Van-e olyan, hogy orosz fotó?” – kérdezik Maximisintől a photographer.ru olvasói, mire ő a következő anekdotával válaszol:
A múlt évben egy jakutföldi árvizet fényképeztem a helyi lapok számos fotótudósítójával együtt. Szinte mindent, amit fotóztak, beadták a jakut hírügynökségre, várva, hogy valaki majd megveszi őket. Az általam látott sok száz felvétel 98%-a romba dőlt házakat ábrázolt, a maradék 2% ugyanezt, csak repülőgépről. És senkinek nem volt annyi fantáziája, hogy beüljön a mentőalakulatok csónakjába, és például azt is felvegye, hogyan ülnek az emberek a házak tetején, miközben teát isznak vagy levest főznek. Ezeknek a fotósoknak senki nem magyarázta el, hogy az embereket az emberek érdeklik, nem a házak.
A történet persze didaktikusan keserű és igazságtalan, de ideálja mindenképpen rávilágít az orosz fotó egyik nagyon fontos sajátosságára. Arra, hogy legszívesebben abszurd helyzeteket mutat be, de nem pusztán a poén kedvéért, hanem nagy figyelemmel és szerettel bontva ki belőle a szereplők emberségét. Ahogy az orosz fotósok legjava teszi. És maga Maximisin is mesteri fokon.
2 megjegyzés:
Már megint soha nem láttam ilyen gyönyörű képeket.
Glazunov a saját képén azért állhatott volna néhány sorral hátrébb! :) Jó a bentlakásos klinika teadélutánja is: utolsó vacsora. Mindegyik jó...
Megjegyzés küldése